Válásáról mesélt Hegyi Barbara: Nekem kellett elszakítanom a gyerekemet az apjától

Rémálom a színpadon

Kadarkai Endre a műsor egy pontján felvetette: információi szerint Hegyi Barbara gyermekkorától fogva lámpalázas volt, a nyilvános szereplést megelőző drukk, szorongás pedig későbbi életében is elkísérte a színésznőt. A riporter arról faggatta a Vígszínház művészét, hogy vajon az idő előrehaladtával növekszik avagy mérséklődik-e benne a lámpaláz.

"Van egy pont, amikor megnyugszom, de bármikor bele tudom hozni magamat abba a helyzetbe, hogy: 'Úristen, mit csinálok?!' Azon szoktam például gondolkodni, hogy éneklés közben el fogom felejteni a szöveget. Ilyenkor megijedek, mert azt gondolom: 'Nézd, ezt most elénekelted, de hát mindjárt nem fogod!' És közben a történettel kellene foglalkoznom, de helyette az agyam kattog valami orbitális baromságon. Volt egy nagyon rossz helyzet, ami megtörtént velem a színpadon, az az igazi klasszikus rémálom. Játszottunk egy darabot, amit előzőleg eljátszottunk már harminchatszor. Én egy olyan szerepet játszottam benne, aki nagyon sokat beszél, az egész darabnak a motorja volt. És jött egy nyári szünet, aztán jött a felújítás. Három próbánk volt belőle, de nekem hangszalaggyulladásom volt, és a gégész azt mondta, hogy hallgassak, ne beszéljek, menjen le a három próba, majd a súgó mondja helyettem, és majd az előadáson beszélek. Hazavittem a példányomat, és az előadás előtt átnéztem a szövegemet. De nem mondtam ki. Festettük magunkat, öltöztünk, majd bementünk az előadásra, kezdődött a darab, elkezdtem beszélni, és csak kicsi bakik voltak, de éreztem: nem azt a szót mondom, ami le van írva. A harmadik jelenetben már nem tudtam, hogy hívják a velem együtt játszó kollégáimat. Pánikba estem, és olyan volt a darab szerkezete, hogy alig tudtam kijönni a színpadról" - mesélte a színésznő, akinek aztán abba kellett hagynia a munkát, mert végül egy mondatot sem tudott elmondani.

Leadfotó: TV2 / Mokka