Értsd meg, anya, én már nagylány vagyok!

Csodálatos fejlődés

A szobatisztaság csak egy mozzanata annak az óriási fejlődési folyamatnak, amit tapasztalunk nap mint nap. Itt van például a beszédfejlődés. Mekkora varázslat ez, hogy a blablából egy szempillantás alatt hogyan lesznek értelmes szavak, majd mondatok! Az is maga a csoda, ahogyan az érzéseit kifejezi: a síró babát simogatja, megöleli, apának óriási csókokat ad, amikor hazaér, összeráncolt szemöldökkel, lebiggyedő szájjal magyarázza, hogy törte el mérgében a manót, aztán a hisztikről se felejtkezzünk el ugye! Hiszti a kalapok miatt – hogy „Anya, te ne a rózsaszínt vedd fel, hanem a lilát!” (nyilván egyébként a nyers hús vagdosásához örömmel viselem bármelyiket, sőt, kifejezetten vágyom is) :); hiszti a hülye cipő miatt, aminek a tépőzára 1 másodpercre a másikhoz ragadt; hiszti amiatt, hogy azt a hülye vizet nem a sárga, hanem a piros pohárban adtam… :)

De tudod, mit?! Még ha nem is marha egyszerű ez a dackorszak, teljesen helyénvaló, sőt, borzasztó nagy öröm, hiszen tudom, hogy a rendben fejlődés elengedhetetlen része. Ráadásul közben dühről, türelemről, Lölőről, mi több, magamról is többet megtudok. :)