Kedves Őr bácsi, engem ne tessék elzavarni!

Kedves Őr bácsi! És azt tetszik-e tudni, hogy egy 18 hónapos épp dackorszakban van? Tehát, egy 18 hónapos nemhogy 40 percet nem tud csendben várni, de lehet, hogy az, ami az egyik pillanatban szórakoztatta, a másikban már a legádázabb ellensége. Itt vannak például a cipők. Imádok belebujkálni, de képes vagyok idegbajt kapni tőle, ha azonnal nem tudom felhúzni. És ilyenkor, mi, 18 hónaposok, nem helyezzük csendben vissza a cipősszekrényre, hanem őrült ordításba kezdünk. Van, hogy a düh annyit kivesz belőlünk, hogy csak összeesni van erőnk, de van, hogy ütünk-vágunk, lilulunk vagy bordó a fejünk a méregtől. Szóval, kedves Őr bácsi, tetszik tudni, ezek az indulatok jönnek maguktól! Anyukám azt mondta, ez a bizonyos dackorszak a fejlődésünk egyik szakasza, biztos, hogy az Őr bácsi is volt hisztis. Mármint most épp arra gondolok, hogy nem, amikor most volt hisztis, hanem akkor, amikor 18 hónapos volt. Csak arra már nem tetszik emlékezni. Ahogyan mi sem fogunk. Mondjuk, annak a kisbabának az anyukája igen, akinek azt tetszett mondani, hogy intse csendre a babáját. Elmondom, kedves Őr bácsi, hogy a magunkfajta 18 hónaposok nem tudunk csak úgy csendben maradni felszólításra. Tetszik tudni, a dackorszak… Néha azt sem tudjuk, mi bajunk van, csak van, és kész. Amúgy, kedves Őr bácsi, le a kalappal azelőtt a gyerek előtt, aki 40 percet képes várni. És le a kalappal az előtt az anyuka előtt is, aki gyermeket nevel, háztartást vezet és a napjába még belefér egy ügyintézés is. Akár 40 perc egy bankban…

Kedves Őr bácsi! Tetszik tudni, egyszer engem is elvitt az anyukám a bankba. Ott nagyon örültek nekem. Az őr bácsi kacsintott rám, a bankos néni meg adott egy papírt, hogy gyűrögessem, forgassam. Kedves Őr bácsi! Nem tetszik inkább kacsintgatni ránk, 18 hónaposokra? Őr bácsi, ne tessék bennünket kizavarni soha többet! Ilyet nem szabad csinálni!

Fotók: barizsuzsi, Pixabay