Most tényleg a jókedv és az optimizmus segített át a nehéz pillanatokon

Kérlek, engedd meg, hogy elmeséljem a hétvégém történetét.

Cserére volt szükségem

Nos, március 31-én este ülök a Madách Színházban, ahol épp Mary Poppins felújító próba volt, és csörög a telefonom. Az Experidance társulatának művészeti titkára hív, hogy van egy kis baj, Szomor Gyurci nincs valami jól, meg kellene csinálni a másnapi dupla Gyöngyhajú lány balladája c. előadást. Semmi gond - mondtam - adjon kettő percet és visszatelefonálok. Másnap ugyanis (április elsején este) May Poppins előadásom lett volna, de felhívtam a váltótársamat, Németh Gabit, aki egy igazi aranyember, és megbeszéltem vele, ha nem okoz neki nehézséget, cseréljünk előadást. Ő pedig készséggel belement, amit ezúton is köszönök! :) Amint letettem, hívtam Pétert, a Madách Színház művészeti főtitkárát, vázoltam neki a helyzetet, ő pedig szintén áldását adta a dologra. Petinek is köszi! Tehát visszahívtam Erikát, az Experidance művészeti titkárát, hogy nyugalom, most már jól aludhat, ott leszek a másnapi dupla Gyöngyhajún. Az egésszel nem is lett volna gond, ha Juliska nem próbál április elsején szombaton délelőtt a Madáchban. Juliska a feleségem, az én drága kisfiam édesanyja. Imádom őket! Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen szép családom van!

Tehát a probléma a következő volt. Juliskának 14 óráig volt hivatalosan Mary Poppins felújító összpróbája, ráadásul nem is akármilyen. Mivel Oroszlán Szonja amerikai elfoglaltsága miatt nem tudott hazajönni, a Madách Színház egy újabb kiváló Mary-t állított be az előadásunkba Auksz Éva személyében. Egyébként fantasztikus volt Évi, ezúton is gratulálok! Készítettem is vele egy interjút az első Mary Poppins előadása szünetében.

Ha már itt tartunk, Szonjával is beszélgettem még tavaly decemberben, pont egy Mary Poppins előadás előtt az amerikai álomról, amit pedig itt nézhettek meg:

Mivel Auksz Éva beállt a Mary-nek, kellett egy teljes előadásszerű főpróbát csinálnia, hisz ez a szerep nem piskóta, tele van mindenféle tánccal, varázslattal, meg némi repüléssel. Az előadásszerűség kb. annyit tesz, hogy teljes díszlet, bútor, kellék, jelmez, hang, fény és vetítés játszik… vagyis pont olyan, mint egy előadás, csak közönség nélkül. Juliskám, mivel a Madách táncosnője, szintén próbált aznap, én voltam otthon a gyerekkel. És itt jött a bökkenő.

Ha nekem délután háromkor előadásom van a RAM Colosseumben az Experidance-el, az azt jelenti, hogy legkésőbb kettőre ott kell lennem, hisz hangbeállás, smink… Ha Juliska kettőig próbál, akkor kb. fél háromra ér haza. Mivel egy autó és egy robogó áll a rendelkezésre, leszűkülnek a lehetőségek. A párom nem tud motort vezetni, csak autót, tehát reggel autóval ment a színházba. Az OK, hogy van egy motor, amivel be tudok jutni a belvárosba, de ki fog vigyázni Lacikára? Ha nekem fél kettőkor el kell indulnom, a feleségem pedig legrosszabb esetben fél háromra ér haza, az egy éves kis lurkót nem zárhatom be a kamrába, amíg anya hazaér. Semmi gond, van egy kedves bébiszitterünk, akit ilyen esetekben hívni szoktunk. Megtettem, hívtam, nem ért rá. Ilyen esetekre ott van a kedves bébiszitterünk cuki lánya, aki, ha az anyukája nem ér rá, kisegít minket és vigyáz Lacikára. Hívtam, nem ért rá. Ooops…