Most tényleg a jókedv és az optimizmus segített át a nehéz pillanatokon
Minden ébredésre jutott valami
Hazaértem, mindent kibeszéltünk a kis Juliskámmal és gyorsan lefeküdtünk aludni, mert már majd hajnali egy óra volt. Ilyen gyakorta előfordul, hogy bőven éjfél után bújok ágyba, de nem ilyen sűrű napok közepette. Gyors elalvás után villám ébredés. Hajnali három. Lacika éhes. Mivel Juliska képtelen felkelni, én meg nem bírom elviselni, ha a gyerek éjjel sír, kelek, megetetem, leteszem, visszaalszom. De alig csukom le a szemem, a gyerek megint ébreszt. Ja, hogy már fél hat? És már megint éhes? Mi van ezzel a gyerekkel? Gyorsan csinálok neki egy következő adagot, etetés, alvás, óracsörgés. Na, ez jó kis pihenés volt. Gyorsan aludtam és sokat.
Mivel motor nuku, autóval az Operettbe, onnan haza, hogy felvegyem a kicsi páromat, mert mindketten dupla Mériztünk. Mit mondjak, elég hosszú volt a nap. Persze bent elmeséltem, milyen volt az előző napom, mire valaki azt mondta “már csak az kéne, hogy Lacika ma éjjel ne hagyjon titeket aludni…” Szerinted? Négyszer vagy ötször keltem a gyerekhez, persze Juliska is, de ez már nem volt vigasz. Szegénynek biztosan jön egy foga. Akkor ilyen nyűgös. Túl vagyunk már nyolc kis fog-szülésen, de azért még van néhány, ami nem jött ki! :) Úgy sajnálom. Én is tisztára kivagyok, ha fáj valamelyik fogam, akkor neki milyen nehéz lehet?! Persze volt egy pillanat, amikor megfordult a fejemben, hogy átcuccolok a vendégszobába és mindenki oldja meg a saját problémáját, de természetesen a gyerekkel voltam, vigasztaltam, etettem, simogattam, ringattam, tisztába tettem… minden ébredésre jutott valami.
Másnap, vagyis hétfőn egészen hihetetlen időpontban, reggel kilenckor keltünk, ami mennyei érzés volt. Nagyon ritkán alszik ilyen sokáig a gyerek. Nagyon boldogok voltunk. Egészen addig, amíg a hétvége habos tortájára rá nem került a koktélcseresznye. A hosszú alvásnak meglett az eredménye. Teljesen átázott Lacika pelenkája, ráadásul ki is folyt, így anya a gyereket, apa pedig a ruhákat mosta ki a kakihegyből. De nem baj, így szép az élet.
Nem búslakodtunk, nem káromkodtunk, hanem kínunkban nevetve vetettük bele magunkat a kakis hétfőbe. Hogy is mondja Mary Poppins? “Munka, móka? Mi a különbség? Egy csettintés és semmi kétség, a munka láss csodát, jó móka lesz…”
A történethez még hozzátartozik, hogy a nagymosás után elmentem a motorért a szerviz elé, hisz nemrég ott lakatoltam le. Ez igazából egy magánház, csak a kert végében van egy műhely. Viszont a második mondat után az egyébként rendkívül készséges úriember felvilágosított, hogy ő nem szerel robogókat, csak nagymotorokat. De tényleg jófej volt, felajánlotta, hogy betolhatom az udvarra, hogy ne az utcán ácsorogjon az én kis robikám, de ha csak egy mód van rá, valakit kérjek meg, hogy vigye el, vagy vigyem el én oda, ahol egyébként szervizelem, mert ő nem tudja megcsinálni. Nemcsak azért, mert nem foglalkoznak robogókkal, hanem mert hegyekben áll munka. És tényleg elég sok motor volt az udvaron. Akkor aztán felhívtam a HONDA Karasnát, ahol már több motort is vásároltam, őket kértem, hogy orvosolják a problémám. Felajánlották, hogy elszállítják és megjavítják a motort záros határidőn belül. Mindig segítőkészek és kedvesek, csak ajánlani tudom a Váci úti motorszalont és szervizt. Ez volt a reklám helye, úgyhogy remélem, valami kedvezmény jár a javításra! :)
Szóval húzós volt ez a hétvége, de a jókedv és az optimizmus könnyedén átsegített a nehéz pillanatokon. Különben is, minek szomorkodni, mikor itt a tavasz, a feleségem gyönyörű, a kisfiam egészséges… mi kell még?!
Egy játék, ami mély nyomot hagyott bennem
Közel egy éve felkértek, hogy legyek egy játék hangja. Egy olyan játéknak, ami mondókákat és dalokat ont magából, ha kell, ha nem. Én meg örömmel belevágtam, de akkor még nem tudtam, mit vállalok. Olvasd el a sztorit itt!
Leadfotó: Facebook
Oldalak
