A szabály, amit mindig kövess: te éled az Életet és az Élet él általad

Csak az elménk kényszere, hogy döntenünk kell két ellentétes állítás között: nem vagy-vagy, hanem is-is! Rászoktathatjuk magunkat a nyitottabb működésre is, ekkor csodálatos perspektívák nyílnak meg előttünk, sőt, kioldódnak az állítások közti feszültségek is.

„NEM te éled az életet: az Élet él általad”

Nemrég olvastam ezt a bölcsességet valahol, és elgondolkodtam rajta. Az Élet él általam, rendben, ezt azonnal elfogadtam. Itt az Élet szó a halhatatlan isteni énre/létezőre utal. De miért áll ez szemben azzal, hogy közben az Életet én is élném?... Vagyis ezt miért kell tagadni a második állítás érdekében?

Megint azt vettem észre, mint annyiszor, hogy kategorikusan és kizárólagosan gondolkodunk, jelentünk ki dolgokat: ha ez igaz, a másik aspektus már nem lehet az, mintha kizárnák egymást. De valóban így lenne? Próbáljuk meg átfogalmazni ezt a tanítást, amelyben szükségtelen tagadás lapul. Lelkünk mélyén tisztán érezzük, tudjuk: egyéni kis csodák vagyunk valamennyien, azzal együtt, hogy ugyanakkor a világlélek óceánjának kis cseppjei is vagyunk, akik a lét teljességében Egységet alkotnak.

Mindkét arculat egyszerre van jelen, egyszerre valós és igaz, létünk teljességét alkotják. Nem kell döntenünk, hogy fekete vagy fehér, avagy személyes, vagy személytelen az Abszolút végső arculata. Egyszerűen: mindkettő. Egyéni lélekszikrákként mi magunk is ezeket a minőségeket hordozzuk. Akármelyiket tagadjuk meg a másik javára, félkarú óriások leszünk csupán, és elszakadunk a teljességtől.

Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!

Fotó: youtube.com