A mazsolaboron túl - Görög borkóstolón jártunk

Jönnek a vörösborok

Lassan elérünk a vörösborig, ami mellé szalámiba csomagolt sárgadinnye-falatokat kínálnak. A bor vörös, a hús vörös – teszik hozzá, és bár elsőre különös a szalámi csípőssége a dinnye édességéhez határozottan jó és természetesen a borhoz is illik, ami ezúttal az Olümposz környékéről származik. Az Istenek valószínűleg csak jó bort csinálnak – viccelődünk és ki-kilötykölődik a pohárból néhány csepp bor. Rögtön értjük a papírterítőt is, a fehér abrosz és a vörös bor sosem jó párosítás, de ezzel a megoldással egy percig sem kell aggódni.

Jöhet a meglepetés, két tétel közül lehet választani, majdnem mindenki az elsőnek kínált bort választja – talán szomjasak, vagy a hatodiknál már mindegy. Dobpergés következik, mert aki nem a Syrah-t választotta, az a házigazda néhány évvel ezelőtt szüretelt, limitált darabszámú borából kóstolhat. A mai estére három palackkal hozott és tényleg csak azok kapnak belőle, akik ezt választották, hiába a próbálgatás, a házigazda megjegyezte, hogy kik érdemesek a borára. Párom utóbbit választotta, én az előbbit, így volt alkalmunk összekóstolni a kettőt, valóban érdemes volt kivárni a meglepetést.

Búcsúzóul minden asztalra kerül egy-egy palack félszáraz bor, ami az előbbiek után szinte édesnek tűnik, de a mazsolabor ezúttal kimaradt – amit nem is bántunk, hisz azon túl is vannak borok Görögországban. Egy biztos, minket megvettek, legközelebb is jövünk!