Ahol a wifi, ott a munkahely - Blogbejegyzés

Miután elindultunk, több ismerősöm is feltette a kérdést, hogy miből élek. Nyertem vajon a lottón? Az első válaszom nem volt, a második már igen. Tulajdonképpen mi mást lehetne lottóötösnek hívni, ha nem ezt, amit én „nyertem”.

A teraszról dolgozom

Hogy imádom a Férfit, aki mellettem van, hogy – bár amikor megismerkedtünk nem sejtettük – rengeteg közös célunk és tervünk van és együtt valósítjuk meg őket. Hogy volt bátorságom nem a fix fizetést választani, és ebben a főnökeim is támogattak, majd többször nemet mondtam egy-egy állásra, mert nem akartam, hogy egy kényelmes biztonsági háló visszahúzzon. Hogy volt hitem, akkor is, amikor huszadikán az utolsó tízest adtam ki a kezemből.

Ha rákérdeznek és elmondom, hogy nekem csak a wifi és a laptopom kell, azt mondják, hogy szerencsés vagyok. Én pedig mosolygok magamban, hisz tudom, hogy szerencsém volt, amikor évekkel ezelőtt kitöltöttem egy szelvényt vásároltam egy füzetet és felírtam magamnak, hogy milyen életet fogok élni öt év múlva, és hogy mit tehetek meg ma azért, hogy öt év múlva ez az enyém lehessen. És bár nem egyenes és kifutófénnyel világított út vezetett ide (tulajdonképpen túl sok fény és túl sok egyenes szakasz nem jellemezte), most mégis itt vagyok és ha azt kérdezitek, hogy megnyertem-e a lottóötöst, azt válaszolom, hogy igen. És azóta is „lottózom”.

Reggeli után a teraszról dolgozom, innen szemmel tudom tartani a tengert. Itt a legrosszabb a wifi – főleg erős szélben – az apartman összes lakója ugyanazt a hálózatot használja, de szerencsére délelőtt egész jól működik. Ha pedig nem, ott a telefon, a helyi sim-kártya megszerzése mindig az első napok feladata.

Aztán akad nap, amikor sem a helyi wifi, sem a telefonos kapcsolat nem jön létre (egy szigeten nem tökéletes a 3G sem), a kite-centerben viszont szerencsére stabil wifi és frissen készített kávé is akad.