Náray Erika: "Nem bánom, ha Scullyhoz kötik a hangom!"

Náray Erikát először az X-akták kapcsán ismerte meg a közönség, mikor ő lett Gillian Anderson, azaz Scully ügynök magyar hangja. Azóta rengeteg szinkronszerepet és színházi előadást tudhat a háta mögött, az elmúlt pár hónap pedig különösen zsúfolt volt a számára. Belefogott egy koncertturnéba Kökény Attilával, illetve ő lett az új TV csatorna, a Super TV2 állandó hangja is. Többek között ezekről beszélgettünk vele.

Kökény Attilával nemrég egy nagyszabású koncertsorozatba kezdtetek. Honnan jött az ötlet, és mit kell tudni a turnéról?
Idén áprilisban egy szórakozóhely megnyitójára hívtak fellépni. A rendezvényen Kökény Attila is ott volt, akivel előtte soha nem találkoztunk, csak hallomásból ismertük egymást. A színpadon mutatkoztunk be egymásnak, én pedig nagyon megkedveltem, ahogy énekelt. Ezután a közös jammelés után kaptunk egy hivatalos felkérést vidékre. Hódmezővásárhelyen nagy közönség előtt énekeltünk, ami annyira jól sikerült, hogy felmerült az ötlet: közösen kellene valamit csinálnunk. Elkészült egy dal egy videoklippel együtt, amivel rengeteg helyen megfordultunk. Végül megszületett a turné ötlete, hogy vidéki színházakban és koncerttermekben lépjünk fel, és vigyük ennek a jó hírét. Az első állomáson, Kaposváron túl vagyunk, és azt kell, hogy mondjam, rendkívül bíztatóak a visszajelzések. Az emberek a végén felálltak, táncoltak és énekeltek, hihetetlenül jó érzés volt. Alig várom a miskolci folytatást!

Milyen városokba mentek még?
Megyünk Tatára, a színházba is, ahová már felkérésünk van, mert láttak minket valahol és tetszettünk nekik. December 11-én pedig újra Pesten az Orfeumban lépünk fel, ott tartottuk a sajtóbemutatót is. A magam részéről nagyon bizakodó vagyok. Bereczki Zoli a produkció vezetője, neki pedig nagyon jó orra van az ilyesmihez, remek érzékkel állapítja meg, hogy mi az, amiből siker lesz, és mi az, amiből nem. Például amikor arról volt szó, hogy melyik dalok kerüljenek bele a repertoárba, az első húsz ötletemet kapásból kidobta. Elmagyarázta, hogy mit szeretne, és mikor azzal a hálóval merítettem és abból a tengerből, amit ő szeretett volna, akkor már jobb lett az arány: tízből csak három dalt dobot vissza. Ő is ott volt, megnézte a műsort, azt mondta, hogy szerinte ez egy nagyon jó és működőképes produkció, amit szeretni fognak az emberek. Nem titkolt vágyunk, hogy a nagyközönséghez szeretnénk eljutni.

Végül milyen dalok kerültek be a repertoárba?
A nyitószámunk a Mambo No. 5, a zárószám pedig egy Glora Estefan egyveleg, de van például Cher, Sting, és Nat King Cole dal is. Ezek a számok persze nem úgy hangzanak, mint az eredetiek. Egyrészt mert nem ugyanaz a zenekari felállás, másrészt mert egy kicsit mindet megbolondítottuk és a magunk képére formáltuk. Ami még kiemelten fontos, hogy minden dalt magyarul énekelünk, és külön büszkeségem, hogy én írtam a magyar szövegeket. Korábban a saját lemezeimre is én írtam a dalokat, de ott más volt a helyzet, hiszen a saját élményeimből táplálkoztam, itt pedig egy már létező dalhoz kellett másik szöveget írni, olyat, ami szótagszámban, prozódiában és történetben is stimmel. Szerencsére nagyon szép visszajelzéseket kaptam. Kevés eredendően magyar szövegű dal kapott helyet a műsorban. Egyik az Ergo:Létezem, van egy Máté Péter dal, a Túl szép, illetve Attila egyik saját dala. Énekeljük Whitney Houston és Enrique Iglesias duettjét is, ez az egyetlen szám, ami eredetileg is duett, a többi mind szóló dal, mi viszont duettet csináltunk belőle. Nagyon élvezem ezt az egészet, igazán kreatív részét élem az életemnek.

Te lettél az új TV csatorna, a Super TV2 állandó hangja. Pontosan mi lesz a feladatod?
Minden csatornának van legalább egy hangja. Szerencsére a vezetőség azt akarta, hogy a TV2-nek férfi legyen a hangja, a másik csatornájuknak viszont női. Heti két-három alkalommal kell bemennem a csatornához, ahol mindig összegyűjtik nekem azt az 5-10 spotot, amit fel kell mondanom.. A szinkron a szakmám egyik szegmense, mindig is rendkívül élveztem, különösen, ha jó filmekhez és jó partnerekhez volt szerencsém. Szuper, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akikkel különben nem jött volna össze, mert nem egy színházban játszottunk, vagy nem együtt forgattunk. A szinkronban soha nem tudhatod, hogy kivel találkozol. A rég nem látott kollégákkal jó érzés megörülni egymásnak, és ha még a film is jó, az maga a mámor. Sokat köszönhetek a szinkronnak. Meg szokták kérdezni, hogy nem zavar-e, hogy Scully-hoz kötik a hangom. Nem, legalább kötik valamihez. Az utóbbi 25 évben mindig jelen voltam, mint hang, hol kevesebbet, hol többet dolgoztam, de mostanra már megismerik a hangomat, ennek pedig borzasztóan sokat köszönhetek.

Az X-aktákon kívül is rengeteget szinkronizáltál. Talán kevesen tudják, de te kölcsönözted a hangod Bocinak is a Boci és Pipiben.
Igen, imádtam! Sajnos már nem csinálom, de nagyon imádtam, rengeteget nevettünk! A rajzfilmeket eleve nagyon kedvelem. A Verdákkal például a mai napig óriási sikerem van, pedig semmi különöset nem kellett csinálnom. Egy beszélő autónak adtam a hangom, még el sem kellett változtatnom. A gyerekek viszont imádták, azóta minden kissrácnál nagyon menő vagyok, csak annyit kell mondanom, hogy Verdák-Sally, és már el is olvadnak. Vagy ott van az Aranyhaj is, ami az egyik kedvencem. Bár azzal annyira nem tudok vigéckedni, hiszen ott a gonosz mostoha voltam, és a hangomtól megijednek a kislányok. Egy anyuka például odajött hozzám és megkért, hogy beszéljek a kislányához az Aranyhajas hangomon, mert nagyon szeretik. Mikor megtettem, a kislány úgy megijedt, hogy elszaladt.

Az Aranyhajon kívül van másik kedvenc szinkronszereped?
Az X-akták mindenképp, hiszen tényleg sokat köszönhetek neki. Hamar, nagyon fiatalon megkaptam, és számos reklámot és felkérést hozott nekem. Volt még egy nagy kedvencem, a Gangeszről csináltunk egy három részes televíziós filmet a BBC-nek, amiben én voltam a narrátor. Annyira szép volt, hogy szinkronizálni is élményszámba ment. Igazából nagyon szerencsés vagyok a munkáimat illetően. Ha egyszerűbb filmeket vagy mexikói sorozatokat csináltam, még azt is élveztem, mert jó volt a társaság, akikkel jókat szórakoztunk a bugyutább dialógusokon és színészi alakításokon. Érdekes, hogy a tehén karaktere visszatérő motívum a karrieremben: nem csak a Boci és Pipiben talált meg, voltam már operaénekes tehén is, sőt, reklámfilmben is voltam már boci.

Van valaki olyan, akit nagyon szerettél volna szinkronizálni?
Nem igazán. Úgy érzem, hogy akit meg kellett kapjak, azt nagyjából meg is kaptam. Inkább arra volt példa, hogy megkaptam egy olyan szerepet, akit én nem magamra osztottam volna. Ez volt a helyzet a Grace klinikával is. Mikor én lettem Bailey doktornő hangja, mondtam a rendezőnek, hogy nekem eszembe sem jutott volna saját magam, pedig aztán jó visszajelzéseket kaptam. Ugyanez volt a helyzet egy Jennifer Lopez életrajzi filmmel, ahol végig én voltam J. Lo hangja. Szívesen csináltam, de ott is azt éreztem, hogy ha én lettem volna a szinkronrendező, akkor ezt a szerepet nem magamra osztom.

Milyen karaktereket osztanál magadra, ha szinkronrendező lennél?
Két olyan kategória van, amit szerintem mindenképpen. Az egyik az életvidám olasz asszony, aki folyamatosan beszél, nagy amplitúdókkal, nagyon kiabálósan. A másik pedig az entellektüel, olyasmi, mint Scully. Ennél a két típusnál egyből magamra gondolnék. De nem hajlik magam felé a kezem, nagyon tárgyilagos vagyok ebben a kérdésben. Pont azért, mert szeretem a szakmámat és tisztelem annyira a közönséget, hogy megpróbálnám a legjobbat adni nekik, és tudnám, hogy erre ki a legalkalmasabb. Tudom, hogy sokfélére alkalmas lehet a hangom, mert sokféle színt ki tudok belőle hozni. Néha csak egészen pici, nüansznyi különbségek vannak, amik eldöntik, hogy ki a megfelelőbb egy szinkronszerepre.

Nyáron otthagytad az Operettszínházat. Nem hiányzik?
Nem. Nagyon nehezen zárok le dolgokat, de ha lezártam, akkor lezártam. Én az a típus vagyok, aki lassan hozza meg a döntését, utána viszont nem őrlődik rajta. Teljes mértékben sikerült elengednem ezt az egészet. Mikor felmondtam, egy olyan stádiumában voltam az életemnek, hogy úgy éreztem, ebben a munkában már nincs semmi érzelem. Nagyon barátságosan és gyorsan ment az egész, csak négy percet töltöttem benn a direktor úrnál. Valószínűleg ismert annyira, hogy tudta, mi áll a döntésem mögött, és meg sem próbált lebeszélni róla. Itt visszakanyarodnék arra, amit korábban mondtam, hogy az egész Kökény-Náray produkcióban a legjobban a kreativitást élvezem. Például most Bereczki Zolival is olyan jól tudunk együtt dolgozni, ahogy a színházban soha nem adódott rá lehetőség.

Akkor már csak azért sem hiányzik a színház, mert rengeteg dolgot csinálsz.
Igen, és nagyon érdekes, mert tulajdonképpen a semmire mondtam fel Ha egy külső szemlélő józan ésszel nézi ezt a döntésemet, azt gondolhatta volna, hogy megőrültem. Van egy gyerekem, egy nyugdíjas anyám, és egy testvérem, aki vidéken él. Én vagyok a bástya, bizonyos értelemben a család összetartója. Nagyon szoros család vagyunk, szimbiózisban élünk. Ami az enyém, az övék is, és fordítva. Mindenben segítünk egymásnak. A józan ész azt diktálta volna, hogy egy ilyen helyzetben, egy ilyen szimbiózisban nem mondhatom azt, hogy felmondok és kísérletezgetek, mert nem csak a magam életéről döntök, hanem a családoméról is. De úgy éreztem, hogy nem használják ki eléggé a kapacitásomat. Kívülről nem így tűnt, de közben tudtam, hogy mire vagyok képes, és mi mindent tudnék kihozni magamból. Nagyon tudok és nagyon szeretek dolgozni. Attól fáradok el, ha ülök és várok. Mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy ha tudja, hogy mit szeretne, és úgy érzi, hogy sokkal több van benne, mint amit az adott helyzetben ki tud hozni magából, akkor igenis fel kell tudni állni és el kell tudni menni. Én vagyok rá az élő példa, hogy ez működik: a semmire jöttem el, és most itt van ez a műsor Attilával, itt a Super TV 2, ami nagy dolog és kevesekkel történik meg, illetve jelenleg egy szakácskönyvön is dolgozom.

Mesélj kicsit a szakácskönyvről!
A fotók már készen vannak és nagyjából a szöveg is. Tudni kell rólunk, hogy bio család vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy bioboltba járunk vásárolni, hanem hogy csupa organikus dolgot szeretünk enni. A gyümölcsös joghurt nálunk joghurt anyukám gyümölcslekvárjával, a lányom pedig nem bolti csokit eszik desszertnek, hanem palacsintát. Nem vásárolunk óriási mennyiségben felvágottat, hanem van kacsánk, csirkénk és disznónk. Igyekszünk úgy étkezni, ahogy annak idején a nagyszüleink. Anyukám rengeteget dolgozik otthon a kertben, hogy ez sikerüljön, és nálunk mindig történik valami főzéssel kapcsolatos dolog, legyen az befőtt készítés vagy lekvárfőzés. Ezen kívül nagyon jó főzős sztorijaim vannak a nagymamámról. Innen jött az ötlet, hogy a kettőt összerakjuk, legyen egy szakácskönyv anyám és a nagyanyám receptjeivel, mellette leírom a jópofa történeteket is, és megpróbáljuk rávenni az embereket, hogy minél több organikus élelmiszert egyenek. Más lesz, mint a többi szakácskönyv, nem lesznek benne olyan hozzávalók, amiket nem lehet beszerezni. Nem úgy kezdődnek a receptek, hogy vegyél egy marokkói kuszkuszt, amire az ember csak megvonja a vállát és lapoz egyet. Csak olyan ételek kapnak benne helyet, amiket a nagymamáink is főztek, amikről mindenki hallott: töltött káposzta, rántott hús, krémes, palacsinta. Olyan, mint egy Horváth Ilona szakácskönyv, csak gyönyörűen megfotózva. Sőt, mi plusz információkat is adunk, a töltött káposztánál például azt is leírjuk, hogyan kell a káposztát savanyítani, a zserbónál meg azt is, hogyan kell sárgabarack lekvárt főzni. Arra szeretnénk rávenni az olvasókat, hogy mindent saját kezűleg készítsenek el.