Hová tűnik a szerelem a kapcsolatokból?

Őrült szerelem, aztán egyszer csak beüt a ménkő és jön a búcsúzás. De hová tűnik a szerelem, szeretet és a kapcsolatba vetett tisztelet a másik és érzései iránt?

A kezdet
Eleinte minden annyira egyszerű. Az első hetek nem szólnak másról, mint megismerni a másikat, jól érezni magunkat vele és rengeteg közös programon részt venni, amelyek még jobban összehoznak két embert.

lyenkor csak felszínesen ismerjük meg a másikat, gondoktól és problémáktól mentes a kapcsolat. Az egész olyan, mint egy tündérmese, amit legszívesebben világgá kiáltanánk. Megleltük a tökéletes férfit, és jó úton haladunk a mindent elsöprő szerelem felé.

A rózsaszín felhők
Az idő elteltével teljesen kibontakozik a kapcsolat. Megismerjük, milyen a másik élete, sőt, még helyet is kapunk benne. Kialakulnak a közös tervek és a jövő tervezgetése. Tudjuk mi az ami felvidítja, boldoggá teszi, megnevetteti a másikat, bebocsájtást nyerünk életébe, megtudjuk hibáit, rossz szokásait. Kialakul a kölcsönös bizalom, megértés, megértettség és a szerelem, melynek semmi sem szabhat gátat.

A vég
Aztán ahogy telnek a hetek, hónapok, az a gát, kezd feltűnni a messzi-messzi távolban. Úgy tűnik sosem állt ott, ám most mégis kimagaslik. Ekkor érkezett el a kapcsolat egy nem várt fordulathoz. Valamelyik, vagy akár mindkét fél le szeretne térni az eddig megtett útról, s új ösvényt taposna ki. Eljön a szakítás ideje, ami sosem könnyű. A másik szemébe nézni, és közölni vele a rideg igazságot, hogy nélküle folytatjuk utunkat.

Mi történik a „Mindig szeretni foglak, és sosem hagylak el” szöveggel?
A szerelem képes úgy eltűnni, mintha sosem lett volna ott. Nem marad nyoma, csupán a fájdalmas könnyek emlékeztetnek rá. Két egykoron tökéletesnek ígérkező ember, kinek sorsa egybeforrt, hogy törhet ilyen hirtelen ketté?

A szakításkor gyakran képesek vagyunk kígyót-békát kiáltani a másikra, holott azelőtt sosem lettünk volna képesek arra, hogy akaratlagosan bántsuk, bármilyen formában. Igyekszünk csak a magunk érzéseit szem előtt tartani, s a másik iránti tiszteletet, megbecsülést mellőzni.

Elfeledjük, hogy az ember akivel épp szakítunk, egykor ott állt mellettünk a nehéz időkben, s letörölte könnyeinket arcunkról, s most épp mi vagyunk azok, akik sírni kényszerítik. Képtelenség szépen vagy helyesen szakítani, de egy dolgot ne felejtsünk el: egy szakításkor mindig vannak kérdések, amikre mi ugyanúgy szeretnénk választ kapni, ha elhagynak, mint ahogyan az illető, akit elbocsájtani készülünk. Mindenképpen érdemel válaszokat, és mély tiszteletet.