Végkimerülésig tartottak a pokoli táncmaratonok a 30-as évek Amerikájában

Az 1929-es gazdasági világválság hívta életre a kétes értékű szórakoztatás új - a mai valóságshow-kat előlegező - műfaját.

Cirkuszt a népnek

1929. október 24-e fekete csütörtökként vonult be a 20. századi történelemkönyvekbe. A New York-i tőzsdekrach a fél bolygót térdre kényszerítette, addig sosem látott - és sokáig csak eszkalálódó - gazdasági világválságot eredményezve. Csak az Amerikai Egyesült Államokban a népesség negyede vált egyik napról a másikra munkanélkülivé, protestáns vasszorgalommal megteremtett, biztosnak hitt egzisztenciák, keserves munkával összegyűjtött családi vagyonok, sőt emberéletek omlottak porrá. A recesszió nem csupán nyomort, szegénységet, nélkülözést és kollektív traumákat hozott magával, de egy egészen új szórakoztató műfajt is megteremtett: rohamosan szaporodni kezdtek a végtelen hosszúságú táncmaratonok, melyek alaposan próbára tették a vállalkozó kedvű versenyzők állóképességét, a plebsznek viszont látványos és izgalmas cirkuszt jelentettek.

Fotó: 123rf

Addig ropták, míg össze nem estek

A maratonok versenyzői között sokszor keveredtek a profi táncosok és a bátor amatőrök. Voltaképpen végkimerülésig - vagyis ájulásig - tartottak a kíméletlen megmérettetések. Ha a páros egyik tagja abbahagyta a mozgást - mondjuk eszméletét vesztette -, mindkét versenyzőt kizárták a küzdelemből. A kezdetben graciőz, finom tánclépések az idő előrehaladtával mindig öreges csoszogássá, lassú téblábolássá silányodtak.
Kattints a további képekért!

Leadfotó: 123rf

Oldalak