A mai napig hallani vélik a sikolyokat: szegedi Boszorkánysziget tragikus története
A „legszomorúbbként” emlegetett 1728-as szegedi boszorkányper során egyszerre 12, boszorkánynak tartott szegedi lakos lelte halálát a máglyákon.
A per: kik és mit vétettek?
A Boszorkányszigetnek nevezett terület Alsóváros és a Tisza között fekszik, és meghatározását tekintve valójában inkább félszigetként, part menti ártérként állja meg a helyét. Egy csendes ártéri erdő, ahol Szeged lakói ma már nyugodtan sétálgatnak vagy sportolnak, mit sem sejtve arról, milyen szörnyűségek történtek ott néhány évszázaddal ezelőtt.
A 18. század eleji boszorkányüldözés kiváltó okaként a súlyos aszályt, illetve a korábbi évek pusztító árvizét és éhínségét szokták megnevezni, a szegediek - ahogyan sok más nép is - mindezeket a katasztrófákat a boszorkányok művének tulajdonították. A víz- és mérlegpróbán is átvetett 12 bűnöst látványos módon végezték ki, a büntetést végignéző tömeg pedig elégedett volt; úgy gondolták, közösségük ellenségei jogosan bűnhődnek tetteikért. Az első gyanúsított Kökényné Nagy Anna bábaasszony volt, aki a szegedi asszonyok termékenységét is felügyelte. Az asszony rossz, veszekedős természet hírében állt. Amikor elfogták, a város lakói egy emberként vallottak ellene; szakmai hibákból, hozzá nem értésből adódó gyerekek és asszonyok haláláért tették felelőssé. Az őt ért viszontagságok után a bába elkezdte megvádolni barátait, ismerőseit is.