Ezt kérte Diana a halála előtt Vilmostól: a herceg nem biztos, hogy teljesíteni tudja majd anyja kívánságát

Diana és Vilmos kapcsolata messze túlmutatott az udvari kötelességeken és a királyi protokollon: ezt jól mutatja, hogy a herceg fülében máig ott cseng anyja egy mondata, amely csendben, de könyörtelenül formálja a döntéseit.
Egy rendhagyó anya–fia kapcsolat a monarchia árnyékában
Diana hercegné soha nem akart hagyományos értelemben vett királyi anya lenni, és ezt Vilmos már egészen fiatalon megtapasztalhatta. Kapcsolatuk ugyanis nem a távolságtartásra, hanem a bizalomra és az őszinte beszélgetésekre épült, ami ritkaságszámba ment a brit uralkodócsalád falain belül. Diana tudatosan igyekezett megóvni fiát attól az érzelmi elszigeteltségtől, amelyet ő maga is megtapasztalt házassága és királyi szerepe során. Vilmost így nemcsak a kötelességekre készítette fel, hanem arra is, hogy ember maradjon egy olyan rendszerben, amely gyakran épp ezt veszi el.
Gyakran beszélt neki a félelmeiről, a csalódásairól és arról a belső küzdelemről, amelyet a korona elvárásai okoztak számára. Ezek a beszélgetések mély nyomot hagytak a hercegben, és olyan lelki alapot adtak neki, amely élesen különbözik elődei neveltetésétől. Diana ugyanis pontosan látta, hogy fia egyszer olyan döntési helyzetbe kényszerül majd, mely során nem lesz egyértelmű a helyes út. Éppen ezért igyekezett már korán megmutatni neki, hogy a rang és a kötelesség mögött mindig ott van az ember, akinek joga van a lelki nyugalomhoz és a saját családjához.


























