Autóstúra két keréken, avagy irány Hochkönig és jaj az ülőgumóknak! 2.

ELEKTROMOS BICIKLI, CSÚCSTÁMADÁS ÉS AZ OSZTRÁK LAGZI

Másnap viszonylag korán szólt az óra, 9-kor már teljes bringafelszerelésben álltunk a recepciónál. A szálloda előtt szépen sorakoztak a csúcskategóriás elektromos biciklik.

„A salzburgi Hochkönig elsőrangú úticél bárkinek, aki szeret bringázni. Számtalan kijelölt túraútvonal vezet a 2941 méteres Hochkönig-csúcs környékén, nem panaszkodhatnak a hegyi bringások. Sőt, az e-bringáknak hála, jóformán bárki feltekerhet a hegyekbe, nem kell hozzá különleges erőnlét“ – áll a régió sajtóközleményében. Aki sosem látott még ilyen elektromos biciklit, nem kell nagy különlegességre gondolni. A váz átlós részében található egy akkumulátorpakk, ami a pedálnál elhelyezett generátort látja el energiával. Ez segít a biciklizőnek abban, hogy mekkora rásegítéssel tudjon tekerni. A négy fokozat közül a hegynek fölfelé azért már a legkönnyebbet választottuk, így hamar kezdett az akksi kifogyni a szuszból. De semmi probléma, minden bicikli nyerge alatt ott a töltőkábel és szinte minden helyi fogadó udvarán található e-bicikli töltő állomás, ahol egy kellemesen hideg pohár sör vagy éppen almafröccs elfogyasztása alatt pont fel is töltődik. Mint később kiderült, a Királytúra (Königstour) vonalán, Maria Alm, Dienten és Mühlbach érintésével egy olyan túrát nyomtunk le, ami másoknak három nap alatt sikerül, és a telefonom szerint 194 emeletnyi szintkülönbséget tettünk meg. A táj elképesztően gyönyörű, amikor éppen nem az izzadtságot töröltük a szemünkből, akkor általában megálltunk, hogy lőjjünk egy fotót egymásról és a tájról. A sípályákkal és felvonókkal tűzdelt Dienten-i hegyoldal nyáron is tökéletes választás, a Hochkönig kártyával – amit a szállodák nagy része a foglalás mellé ingyenesen ad – számos kedvezményt nyújt, például e-bicikli bérlésre és túravezetésre is.

Nagyjából a túra felénél, kongó tehénkolomp és bőgés háttérzaja mellett kóstoltuk meg a helyi paraszttálat és a frissen készített Kaiserschmarrn-t, majd megindultunk lefelé a hegyről a szállásig. A főúton zavartalanul száguldottunk lefelé, hogy ismét a szaunában pihenjük ki a napi tekerést, majd újra jött a vacsora, de ezt most egy osztrák lagziban költöttük el.

A Jufenalm nevű vendéglő egy csoda, lankás, dús füvű legelők ölelésében fekszik a hegy tetején. Amikor odaértünk, kellemes osztrák sramli szűrődött ki az ajtón, kiderült, éppen lagzit tartanak a helyen. Sebaj, azért szorítottak nekünk egy 15 fős asztalt, ahol az igazi osztrák közösségi étkezés jegyében mindenki jóllakott. Az osztrákok csak tatársapkának nevezik azt a kúp alakú öntöttvas szerkezetet, melyet alulról égők melegítenek, a karimájába pedig zöldséglevest öntenek. Erre lehet felkasztani a húst és ízlés szerint kisütni. A hatalmas lakoma után pálinkakóstolás következett, majd a fa függőágyon elnyúlva csodáltuk a nap utolsó sugarait, amint eltűnik a Hochkönig majd’ háromezer méter magas csúcsa mögött. Akkor ott úgy éreztük, bizony, nagyon jó most nekünk.

Jön az utolsó nap, és az önvezető Merci. Lapozz!