Autóstúra két keréken, avagy irány Hochkönig és jaj az ülőgumóknak! 2.
Miért sebes még mindig a vádlim két héttel egy autós utazás után? Tényleg fel tud-e menni egy 14%-os emelkedőn bárki biciklivel? Milyen egy osztrák lagzi? És vajon egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kellett megnyomnom bármilyen pedált 600 km-en keresztül? Ausztriában, Salzburg tartományban jártunk a Pappas Auto-val.
EZ A CIKK EGY REMEK CIKK FOLYTATÁSA, AZ ELSŐ RÉSZT ITT TALÁLOD!
HELLBRUNN, DOWNHILL ÉS AZ EGY SZAKÁCSSAPKA
A koreaiból átültünk az olaszba, most az Alfa Romeo Stelvio-t válaszottuk, mivel Márk ki szerette volna próbálni szerpentinen, mit tud ez a 280 lóerős négykerék meghajtású hófehér csodajármű. Bár a sor végén haladtunk, a fürge kis jószágnak hála hamar a többiek előtt találtuk magunkat és a közel kéttonnás Merci mögött csak úgy faltuk a kanyarokat. Én onnan tudom, hogy az Alfások eltaláltak valamit, hogy a tapasztalt autós újságíró sofőröm elismerően bólogatott és hümmögött, ahogy az olaszok első SUV-ja stabilan húzott fel a kanyargós osztrák szerpentinen. A sport módban igazi vadállat volt a gép, egyből megindult a gázpedál érintésére és az apró kormánymozdulatokra is azonnal reagált.
Belül nem csak ülésfűtés vagy ülésszellőztetés vár, de hatalmas hűtött kartámasz és a hátul ülőknek is kényelmes bőrülések dukálnak. A navigáció szépen teszi a dolgát, a hatalmas kijelzőn jól látszik, éppen merre kell kanyarodni. De ha nem a kijelzőt nézzük és a fülünkre is hallgathatunk, nagyon szépen szól a Harman Kardon hangrendszer.
Érdekesség, hogy a hotel üzemeltetőjét is elvittük az autókkal egy körre, neki ez az Alfa tetszett a legjobban, sőt, még a cserén is elgondolkozott, pedig neki egy nagy Range Rovere van. A másik különlegesség, ami bizonyítja, hogy ez a SUV tökéletes választás: a régió turisztikai vezetője pont egy ilyet hajt, igaz, feketében, mert szerinte az nőiesebb.
Ha éppen nem az autón ámuldoztunk, elég volt kinézni a hatalmas ablakokon, Ausztria talán egyik legszebb tájain mentünk keresztül. Ez a Hochkönig régió, azon belül is Maria Alm, ami nem mellesleg a biciklizés fellegvára is. Itt már éreztünk valamit a levegőben, de még nem sejtettük, mi vár ránk.
Már akkor feltűnhetett volna valami, amikor a szállás elfoglalása után azt mondták, sportos holmit vegyünk, mivel biciklizni fogunk. Kisvártatva megérkezett a kisbusz, és pár perc múlva már egy felvonó aljában találtuk magunkat. Itt megkaptuk a bukósisakot, az összteleszkópos bringákat, majd bemutatkozott két instruktorunk, akiknek hatalmas és horzsolásokkal tarkított vádlijuk volt. Még itt sem éreztük, de sejtettük, valami nagyon durva jön. Bizony, downhillezni fogunk. Íme valaki, aki ért hozzá, hogy kell itt lemenni:
Én, aki csak Balatonnál ül csak biciklire, hogy eltekerjen reggel a közértbe kenyérért, őszintén nem rajongtam az ötletért, hogy lecsapassuk a hegyoldalban, de a srácok meggyőztek kellemes angolsággal, hogy bizony itt nem lesz hiba, vágjunk bele. A szükséges instrukciók meghallgatása után megálltunk egy szűk hegyi ösvény előtt, majd azt mondták, akkor hajrá! Hát én itt gyalog is kétszer meggondolom, hogy lemegyek-e, nemhogy biciklivel, de végül megcsináltuk, ráadásul kétszer is, igaz, a vádlink kellemesen sajgott és a kezünk is begörcsölt a kormány és a fékek állandó markolásától. Egyszóval megkaptuk a Flowtrail élményt. Biztosíthatok minden gyanútlan olvasót: a Natrun-hegy Flow One pályája mindenkinek igazi adrenalin löket, bátran bevállalható! Annál is inkább, mert ezt a szakaszt könnyed bemelegítésnek szánják a helyiek, a nehezebb pályák pár heggyel odébb találhatók.
Meggyötörten és fáradtan estünk be a szaunába, ám kellően éhesek voltunk, hogy a vacsoraasztalhoz üljünk. A Hotel Almhof****-ban található Ausztria egyik legjobb étterme, mely 1 Gault Millau szakácssipkával és 1 Falstaff villával a tartomány legelismertebb vacsorahelyszíne, amit a Michelin Guide és a Gault&Millau is ajánl. Többféle menüből lehetett választani, én végül a hús-hal-desszert megoldás mellett döntöttem, és milyen jól tettem! Életemben nem ettem még ilyen jó felsálat.
Este ismét szórakozós hangulatba kerültünk, felöltöttük a legszebb ruhánkat, és beültem a Mercedes-Benz CLS 450 4MATIC volánja mögé, hogy a régió turisztikai főnökének ajánlását követve megnézzük, hol mulatnak az osztrák lánykák. Most ültem először egy ekkora autó volánja mögött, és úgy nyomni neki az éjszaki szerpentinen, hogy előtted egy helyi lakos megy, mint a meszes, nos, felemelő érzés. Egyáltalán nem érződik az autón, hogy két tonna, gyorsul, tapad, és a mátrix fényszóró elképesztően jól működik. Nem csak követi a kanyar ívét, de ha véletlenül felkapcsolva hagyod a reflektort, egy szembejövő autó esetén saját maga kikapcsolja azt a részt, hogy ne zavarja a másik autóst. Mivel lányokat nem találtunk, végül csak én szórakoztam, fülig ért a szám, ahogy kanyarogtunk fel és le a hegyoldalban.
Jön még biciklizés, és egy lagziba is eljutunk. Lapozz!
Oldalak
Hirdetés
