Nem hisztéria, Astoria! – döbbenetes titkok és történelmi legendák Pest legdrágább telkéről
Elfojtott nyögések, szárnyaló dallamok, majd teljes csend
A hotel valójában három épületrészből áll, amit két építész tervezett. A Kossuth Lajos utca felőli homlokzaton láthatóan elválik az épület, eltérnek az ablakközök oszlopdíszei, az ablakok fölötti díszítmények és a franciaerkélyek is. Az előbbi részt Hikisch Dezső jegyzi, a Múzeum körútit pedig Ágoston Emil. A hatemeletes, 138 szobás, négycsillagos szálló az 1910-es évektől kezdve központi fűtésű volt, a legkorszerűbb felvonók működtek benne, sőt beépítettek egy speciális porelszívó rendszert is, de szintén újdonságnak számított a szuterénben nyitott pinceborozó.
Az alagsor azonban tragédiákat és más titkokat is rejt. A kosztümös, táncos mulatságokat a Gestapo érkezésével felváltották a kínzások. A leggazdagabb zsidó iparmágnásokat gyűjtötték ide, ügyelve arra, hogy elszállításukat mindenki lássa. Megalázva végigvezették őket a belvároson, mígnem elérték a végcélt: az Astoria Orfeumát, ahol napokig, hetekig raboskodtak, mire feltették őket a munkatáborok felé vezető vonatokra. Néhányan, például az ország akkori leggazdagabb emberének, Weisz Manfréd iparmágnás leszármazottai megúszták: a teljes vagyonukat és gyáraikat adták az életükért cserébe, majd külföldre menekültek. Az ’56-os forradalomnak is fontos helyszíne volt az Astoria, így még több vér tapad történelméhez.
A kádári szürke zóna - luxus retro
Kádár idején például a titkosszolgálat álcázott lehallgató és képrögzítő berendezéseket helyezett el a hotel szobáiban, hogy megfigyelhessék a külföldi állampolgárokat. Ezeket az eszközöket természetesen azóta már rég eltávolították, az elmúlt években pedig több nagy felújításon is átesett a szálloda, legutóbb a Magyar utcai oldalon lévő szobákat újították fel a 21. századi utazók igényeinek megfelelően. A rossz emlékű „pinceborozó” az '56-os forradalom után évekig zárva tartott, mígnem a szocializmus káderei újra felfedezték maguknak és a kor aktuális sztárjai számára. A hetvenes években este 10-kor nyitott a mulató és minden éjjel egy órás műsort adtak olyan előadók, mint Máté Péter, Cserháti Zsuzsa vagy Medveczky Ilona. A fellépőket az Országos Rendezvényszervező Iroda (ORI) szervezte. Egy azóta itt dolgozó felszolgáló szerint "ilyenkor megváltozott az illat, más parfümök és más cigaretták érkeztek".
A hely hemzsegett a 3/3-asoktól, mivel adóbevallás akkor még nem létezett, viszont másokról jelenteni sem volt már annyira ütős, ők inkább az adóellenőrök szerepét töltötték be, tekintve, hogy minden zsebbe ment. Folyt a boros kóla, a főpincér szerint ebből az italból adtak el a legtöbbet. Hogy megváltozott ez a mese is – mondhatnánk, ha még egyszer, utoljára visszaugrunk az időben az Astoria legelső vendégéig. A magyar gasztroirodalom első csillaga, Krúdy Gyula, a szálloda fénykorában még Európa-hírű, Michelin csillagot érdemlő menüsorból falatozott. A Hotel Astoria ma is várja vendégeit, de a pinceborozóból lett Orfeumban – ahol utoljára a Fásy mulató című műsor tett még néhány kísérletet a hangulat fokozására – most csend honol, várva arra, hogy valaki újra feltegye Budapest éjszakai életének helyszín-palettájára.