Gondoltad volna? Ezért látjuk mindig feketének a világűrt

Eltöprengtél már valaha azon, hogy az emberi szem vajon miért látja mindig éjsötétnek a világűr végtelenjét? Nos, egyáltalán nem azért, mert az űrben "nincs semmi" - a választ egész máshol kell keresnünk.

A csillagok titkai

Talán még bele sem gondoltál, miért látja folyton feketének a világűrt az emberi szem. Magától értetődő, hogy naplementét követően minden sötétbe burkolózik, és a távoli űrben ragyogó csillagok is minden alkalommal fekete alapon sejlenek fel. Mi okunk volna tehát elmerengeni a jelenség mögött meghúzódó okokon? Ha te valaha mégis megtetted, bizonyára annyival "zártad rövidre" a kérdést, hogy az űrben "nincs semmi", ezért tűnik feketének.

Tudvalevő, hogy a csillagok és a galaxisok is erős fényt bocsátanak ki magukból - és ha ebből a tényből indulunk ki, arra kell következtetnünk, hogy a világűrnek valójában egészen világosnak kellene lennie. Ebből a premisszából indul ki az 1826-os Olbers paradoxon is - emlékeztet az Index cikke -, melynek alapfeltevése, hogy ha a világegyetem végtelen, akkor a végtelen számú égitest fényessége is összeadódik, tehát az éjszakának is sokkal fényesebbnek kellene lennie. Elsőre mindez persze igencsak logikusnak tűnik, csakhogy van egy kis probléma: maga a tér is végtelen, és az égitestek véges sebességgel haladó fénye sosem tudná ezt a teret teljesen kitölteni. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a világegyetem egyre intenzívebben tágul, a csillagközi tér tehát egyre inkább megnyúlik-kiszélesedik az idő előrehaladtával.

Fotó: 123rf

Lapozz, még nincs vége!