"Szeretem a kihívásokat" – interjú Trokán Nórával

 

 

Nóra: Mindig csak a következőkre tervezek, úgy értem, hogy a következő napra, hétre. Álmok vannak, csakhogy az ember mindig elképzel valamit, aztán úgysem az lesz. Sodródom, de nem a szó szoros értelmében, mert azért fontos, hogy az ember mindig alakítgassa magának az életét. Szeretnék mindig a koromhoz mérten bizonyítani, és a filmezés is nagyon érdekel. Ez egy nehezebben megvalósítható terv, mert kevés film készül Magyarországon. A nyáron forgattam egy ifjúsági filmben. Egészen más fajta munka, mint a színházi, más a légkör, de nagyon szeretem.

 

　

 

Nóra: Egyszerűen szakmai oka van. Ezek a napi sorozatok – nem degradálva, mert tényleg hatalmas sikerük van és nagyobb a nézettségük, mint bármi másnak – számomra egy idő után nem jelentenének elég nagy kihívást. Hozzáteszem a Szomszédok más jellegű volt, hiszen az kéthetente egyszer ment. Engem a napi rendszeresség rettentő fásulttá tenne. Van viszont olyan, akinek pont ez kell, ebben érzi jól magát. Különbözőek vagyunk. Úgy vagyok vele, hogy nekem inkább a sokszínűség kell. Az ilyenfajta színészkedésben benne van az is, hogy nehéz utána abbahagyni, nagyon nagy áldozat, és talán kicsit be is skatulyáz egy-egy szerep. Nem akarok beleragadni egyetlen karakterbe sem, mert nem könnyű abból utána kimászni.

 

 

 

Nóra: Megünnepeltem, ugyanúgy kaptam tortát, mint eddig mindegyik szülinapomon és boldog vagyok. Nem vagyok az a korszámolgatós típus. Nyilván egyszer majd röhögni fogok ezen a kijelentésemen, ha idősebb leszek, mondván, hogy jaj de jó lenne fiatalabbnak lenni, de egyelőre úgy vagyok vele, hogy nem idegeskedem, mikor lesz gyerekem, meg családom, vagy hogy a 25 az már mindjárt 30. Nem vagyok mindent megtervező típus. Ugyanaz itt is érvényes, mint a színházi terveket illetően. Az ember eltervez magának valamit és az élet egyszercsak felülírja, valami olyannal, amire egyáltalán nem számít. Nyilván mindennek megvan a maga ideje. Gyermeket nagyon szeretnék, mert gyerek nélkül nem tudom elképzelni a jövőmet, de hogy mikor, azt majd eldönti az élet.

 

 

　

 

Nóra: Két dolog van, amit mániákusan szeretek: az egyik a lovaglás, a másik a fotózás. Érdekes, hogy a fotózás már-már olyannyira fontos lett az életemben, hogy nem is hobbinak mondanám, hanem egy másik lábnak, amin állhatnék és amin állok is. Ha egy kicsit több időm lenne, akkor biztos, hogy többet foglalkoznék vele. Ha a szabadidőm engedi, vagy bármilyen esemény van, akkor fotózok. Most volt egy színházi előadás – főiskolások által készített – amiben dolgoztam. Jelen esetben nem, mint színész, hanem mint fotós. Már nagyon kinőtte magát bennem ez a dolog, és vannak hosszabb távú terveim is ezzel kapcsolatban. A másik hobbim a lovaglás, ami igazi szerelem. Most lesz szeptemberben a Nemzeti Vágta, ahol a jótékonysági futamon én is indulok.

 

 

 

Nóra: Nagyon jól, nagyon szeretem, amikor sok minden történik körülöttem és sokfélét kell csinálni. Ez most nagyon jó időszaka az életemnek, amit igyekszem kihasználni száz százalékig. Próbálok minden olyan dolgot megfogni, ami jön, és ami tetszik. Mind a színház, mind a lovaglás, mind az fotózás területén. Jól jött ki most minden, hiszen, a Nagy Duettet nem csak végigcsináltuk, hanem meg is nyertük. Élmény volt az is, hogy megismertem Caramelt! Nagyon szerencsés év ez számomra, amit még gyorsan ki is használok januárig és reménykedem, hogy így marad hosszú ideig.