Trokán Nórával beszélgettünk, aki többek között a karrierjéről, valamint a terveiről mesélt nekünk.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végeztél és a szüleidhez hasonlóan te is színész lettél. Volt valamiféle családi ráhatás, vagy a szüleid teljesen rád bízták a döntést?
Video Kiemelkedő női teljesítmények, neves sztárvendégek - Hetedszer ünnepeltük az Inspiráló Nőket
Nóra: Nem volt semmiféle családi ráhatás, a nővérem és én is magunk döntöttünk úgy, hogy a színészi pályát választjuk. Anyu meg is rémült és le is akart néha beszélni róla, hogy inkább ne, mert nagyon nehéz, nagyon bizonytalan, tele van kiszolgáltatottsággal, és igaz, ami igaz, így is van. Nyilván meg akart óvni bennünket, jobban szerette volna, hogy orvosok legyünk, de aztán, amikor már mindketten elhelyezkedtünk a pályán megnyugodott. Most már örül is neki nagyon.
Szerepeltél a Nagy Duettben, sokszor hallani a rádióban a Caramellel közösen felénekelt dalotokat és közben játszol is. Még mindig nagy a pörgés a műsor miatt, vagy most már jut időd mindenre?
Nóra: Már kezd csillapodni, mivel a műsor mondhatni, hogy szuper intenzív volt. Minden nap kellett próbálni, gyakorolni, nagyon zsúfolt nyolc hét volt. Ahhoz képest nyilván kevesebb a dolgom mostanság. Igazából a Nagy Duetthez hasonló, olyan típusú munka, vagy felkérés, nincs. Most volt az évadnyitó a színházban, én azzal foglalatoskodom, Caramel is csinálja a saját dolgát, néha-néha találkozunk, például az említett felvétel kapcsán, amit a Szépségkirálynőben is elénekeltünk. Decemberben ismét együtt lépünk színpadra Caramel nagykoncertjén, mert meghívott vendégnek, ami számomra megtisztelő. Nem maradunk duett-partnerek, bár megjegyzem nagyon sokat tanultam belőle.
Most hogy belekóstoltál az éneklésbe is, nem cserélnéd el a színészkedéssel?
Nóra: A színészet és az éneklés nem zárja ki egymást, sokat kell a színpadon is énekelnem. Ebben az évadban is lesz egy darab, amiben énekelnem kell, de nem célom, hogy popénekes legyek. Színésznő vagyok és az is maradok.
Az elmúlt időszakban belekóstolhattál a „celeblétbe”. Hogyan élted meg ezt az időszakot?
Nóra: Volt rálátásom, de nem folytam bele. Jóval egyszerűbb és visszahúzódóbb vagyok ennél a világnál, nem szeretem kitárni a magánéletemet. Vannak olyan dolgok, amikről nem kell beszélni. Kell, hogy legyen az ember életének egy olyan része, amire senki nem lát rá, csak ő maga, ami csak az övé. Ezért gondolom, hogy én nem akarok mindenáron a címlapokon szerepelni. Arról szeretek beszélni, hogy éppen mit csinálok, hogy milyen munkában vagyok, hogy éppen mi az, ami érdekel. Nagyon jólesik, amikor a lapok ilyenekre kíváncsiak, nem a magánéletemre.
Milyen szerepekben érzed a legjobban magad?
Nóra: Mindenevő vagyok. Szeretem mindenfélében kipróbálni magam. Szeretem azokat a szerepeket, amelyekben valami nagyon szélsőséges dolgot kell csinálni. Akár egy teljesen más karakter, mint én vagyok, vagy egy olyan karakter, amelyiknek valamilyen dilije van, szóval szeretem a nagyobb kihívásokat, de a klasszikus női szerepek is vonzanak. Nyilván színésznőként például Csehov egyik főhősnőjét eljátszani nagyon nagy dolog. Hál' istennek ez megadatott, hiszen Irinát már eljátszhattam a Három nővérből, amit nagyon szerettem. Ebben az évben most részem lesz két ilyenben is, úgyhogy nagyon várom már, hogy elkezdjük próbálni a Boldogtalanok című darabot. Ebben Vilmát fogom játszani, ami egy összetett és nehéz szerep.
