Sztárok

Peller Mariann: "Abból tudtam, hogy kiégésközeli állapotban vagyok, hogy nem tudtam örülni szinte semminek"

Peller Mariann hazánk egyik legnépszerűbb műsorvezetője, akitől sosem álltak messze a nők, édesanyák lelki egészségét, jóllétét érintő témák. Maga is két kisfiú odaadó édesanyja, aki igyekszik hivatásában is a legtöbbet kihozni magából, így testközelből tapasztalja nap mint nap, milyen fontos, hogy nőként harmóniában legyünk önmagunkkal. Számunkra, a Femcafénál, is éppoly fontosak ezek a témák, így a P&A Productions közreműködésével meghirdettük az Anya jól van(?) konferenciát. Örömünkre szolgál, hogy Mariann az esemény háziasszonyaként csatlakozik hozzánk, ennek kapcsán kérdeztük őt az anyaságról, a pihenésről és a különböző szerepek összehangolásáról.

Beszéljünk az anyai kiégésről!

A Femcafe és a P&A Productions közös szervezésében létrehoztuk az Anya jól van(?) konferenciát, amely az édesanyák mentális jóllétének témáját járja körül szakmai előadásokkal, beszélgetésekkel, sztárvendégekkel, ezzel elindítva a valódi társadalmi párbeszédet ezen a nagyon fontos területen.

Időpont: 2024.05.23. 16.00 - 20.00

Helyszín: Magnet Ház (1062, Budapest, Andrássy út 98.)

Jegyek 2900Ft-os áron, ide kattintva vásárolhatók! A jegyvásárlók között kisorsolunk Vida Ágnes legújabb kötetéből, a "Gyerekek és kütyük - Hogyan befolyásolja a digitális média a gyerekedet?" című könyvből 5 db-ot.

A konferencián jelen lévők között kisorsolásra kerül 3 db 50.000 Ft értékű Rossmann ajándékutalvány.

Az esemény támogatója a Rossmann és a FruttaMax.

Pillanatnyilag hogy állsz az anyasággal, a munkával, a mindennapi feladatokkal és az egyéb teendők összehangolásával, na meg a szükséges pihenéssel? Mit látsz a legnagyobb nehézségnek most, amit leginkább uralni szeretnél, vagy megtanulni jobban csinálni?

- Az időbeosztást. Most azon vagyok, hogy minden hónapra előre pontosan kijelölöm, hogy mik lesznek azok a napok, amiket félig-meddig, amennyire tudom, de magammal töltöm. Nyilván a gyerekekkel töltött időből nem veszünk ki szabadságot, de mégis, meg kell oldanom, hogy néha olyasmit csináljak, aki engem tölt.

Például?

- Például a mai nap ilyen. Nemrég volt egy megbeszélésem, most pedig elmegyek nézelődni. Nem lesz belőle nagy bevásárlás, de nagyon rég nem voltam ruhát nézni, és ilyenkor a tavaszi cuccok látványa feltölt. Egyszerűen jó érzés látni, milyen jó kis ruhadarabok vannak az üzletekben. Most lesz két órám…Persze azt is megcsinálhattam volna, hogy hazaszaladok, gyorsan rendet rakok, elmosogatok, berakok még egy mosást, de nem így döntöttem. Mert ezt csináljuk amúgy, úgy látom: ilyenkor csúszik el a legtöbb lehetőség a magunkkal töltött időre…magunkat egy picit hátrébb soroljuk. Én már „önzőzöm”.

Én nem nevezném önzésnek. Vagy inkább egészséges önzésnek mondanám. Sőt, öngondoskodásnak inkább. Ha például a lakásodat ki kell takarítani, akkor magaddal miért ne törődnél annyit..

- Így van. A másik, amit újonnan teszek, hogy minden hónapban kihúzok öt napot, amikor nem megyek hajnalban egyhuzamban dolgozni, nem vállalok hajnali tévéműsorozást egymás után öt napon. Vagyis minden hónapban van egy hét, amikor nem négykor kelek, hanem hat harminckor, ami még mindig nem ideális számomra. Ha kicsit később kelhetnék, akkor olyan lendületben tudnék lenni, hogy csak na….

És amikor négykor kelsz, akkor hány órát alszol?

- Igyekszem hatot aludni.

Az azt jelenti, hogy le tudsz feküdni tízkor? Az ügyes húzás.

- Van, amikor 11, van, amikor éjfél lesz belőle, és hiába igyekszem hat órát aludni, van, hogy négyet-ötöt sikerül.

Az Anya jól van(?) konferencián az egyik témánk az öngondoskodás, miközben önfegyelemmel csináljuk a dolgainkat, például jól osztjuk be az időnket. Mégis, ez miként van összhangban azzal, hogy az ember megpróbál közben örülni az életnek, spontán és laza lenni? Neked azért szerintem van egy ilyen mindent felülírni próbáló életkedved, humorod is.

- Ezek a minőségek olykor ütköznek is. Volt, amikor abból tudtam, hogy kiégésközeli állapotban vagyok, hogy nem tudtam örülni szinte semminek. Nagyobb örömteli dolgokat sem tudtam hosszasan a magamévá tenni. Ott, az adott pillanatban még megéltem, hogy de jó, tök jól ment, de két perc múlva már megint lent voltam érzelmileg a mélyben, megint fáradtnak éreztem magam, holott az, ha egy feladatot teljesíteni tudok sikeresen, az mindig töltött. Egyébként tudatosan csinálom, hogy a hétköznapi dolgoknak örülök. Mondok egy példát: szombaton egy nagyot autóztam, mert Debrecenbe kellett mennem, és közben zenét hallgattam. Szó szerint üvöltve énekeltem a kocsiban, és sütött a nap, legalábbis azt éreztem…. Lehet, hogy nem is sütött a nap, csak én éreztem úgy, mert annyira jól éreztem magam. Amikor így beleéled magad abba a pillanatba, de jó, én most autózom, van két egész órám, nem a gyerekeim kedvenc dalait kell hallgatnom, hanem a sajátjaimat… Persze igyekszem azért „disznó” módon formálni is az ízlésüket, így legalább széleskörű lesz.

Az ilyen pillanatokat, az ilyen egy-két lopott órát nagyon-nagyon kihasználom.

És értékeled. Ezeket az üresjáratokat nem mindenki kezeli tudatosan hálával és felértékelve.

- Bizony. Az, hogy most fölszabadult itt két órám, szintén csoda. Sétálgatok egy kicsit, és nézelődök. Azt teszem, ami jólesik.

Ezzel konkrétan a mindfulnesst gyakorlod. Színekkel, formákkal és textúrákkal találkozol, ezekkel töltődsz. Egy konkrét feltöltő technikát alkalmazol, amire iskolák épülnek.

- Jé, tényleg. Aztán leolvasom a vízórát…

Hát igen, az nem annyira mindfulness. Van segítséged?

- Van. A gyerekek édesapja nélkül semmi sem működne az életemben. Nagyon hálás vagyok azért, hogy egy olyan apukájuk van, aki igazi, odaadó apa. Szereti, élvezi az együttlétet a fiúkkal, megy, hozza-viszi őket. Ha egyedül lennék ebben a feladatban, akkor keresnék valakit, hogy ne őrüljek meg. És hallom, hogy vannak olyan anyák, akiknek kizárólag a gyerekekkel foglalkozás az, ami tölti őket, de én még ilyen anyukával, őszintén szólva, nem találkoztam. Nem beszéltem még olyan anyával, aki nem mondta volna azt, hogy de rohadtul kell az, hogy egyedül is legyünk, vagy a barátnőkkel, vagy csak a szerelmükkel. És nem tudom, hogy miért van ez a lelkiismeretfurdalás, bűntudatkeltő érzet, hogy az anyaságot élvezni KELL.

Kell…

- Igen. Kötelező. Mert az egy csoda. Persze, hogy az, de azért mondjuk már ki, hogy nehéz. Mondjuk már ki, hogy ez egy folyamatos feladat, folyamatos jelenlét, folyamatos észnél lét, folyamatos felelősség, kötelezettség.

Márpedig az nem tud mindig csak tölteni. Sok váratlan helyzetet is hoz az anyaság, amit tudni kell kezelni, de nem csak az anyaság, nyilván maga az élet is. Te fejleszted-e a rezilienciádat, a lelki alkalmazkodóképességedet, vagy alapjában van egy ilyen jó természeted?

- Is-is. Van egy jó természetem, mert nagyon alkalmazkodónak érzem, vagy éreztem, de kb. 35 éves korom után elkezdtem tudatosan is fejleszteni ezt a képességet. Mert egyébként a megfelelési kényszer hatására az ember inkább úgy reagál először, hogy nagyon befeszül, mert azt hiszi, hogy jaj, ezt nekem már azonnal tudnom kéne. De ez nincs így. Egy új helyzetre, ha azonnal tökéletesen tudunk reagálni, az lehet mázli - de a gyakorlatban derül ki, hogy mit tudunk. Ma már tudatosan fejlesztem, hogy tudjak jól működni, és ne büntessem magam. Az ugyanis egy csapda, amikor az ember szorong és pörög saját magában a bűntudat körül. Ma már ha valami olyat csinálok, amiben nincsenek benne a gyerekeim, még akkor sincs bűntudatom, ha utána fel is hívom őket másnap, és azt mondják, hogy anya, hiányoztál. Kimondom, hogy te is hiányoztál nekem, kicsikém, és tényleg, hiányzik, hiszen imádom a két gyerekem: a testem, vérem, lelkem, mindenem. De nincs lelkiismeret-furdalásom, mert tudom, hogy szükségem van egyedül töltött időre, és nem ahhoz van szükségem rá, hogy kiegyensúlyozottan működjek, hanem a túléléshez…

Hány évesen szültél először?

- 29 évesen; januári a gyerek, én meg júliusi vagyok.

Ha a 28 éves Mariannak most mondhatanál valamit, amivel megnyugtatnád előre, és elmondhatanál neki egy olyan dolgot, amit akkor nem tudott az anyaságról, és könnyebb lenne neki, mi lenne az?

- Fú, sok mindent mondanék neki… De leginkább azt, hogy nem baj az, ha elkényeztetnek. Vagy nem baj az, ha kényezteted magad egy kicsit. Nem baj az, ha szánsz magadra időt. Szükséged van rá, szükséged lesz rá, és természetes a magaddal törődés. Legyen az masszázs, legyen az wellnesshétvége, legyen az utazás, vagy bármi pici dolog, amire vágysz. Mert különben már a gyerekek isszák meg a feszült anya hiányosságait. Ők isszák meg az én hiányomat.

Magyarul: menj elébe a kimerültségnek. A Lélekközöségben is hasonló problémákra, kérdésekre keresitek a választ.

- Igen. A Lélekközösség Klubban, amit létrehoztam, és januárban elindult egy zárt weboldalon, valóban hasonló témákról beszélgetek pszichológusokkal, spirituális gondolkodókkal, praktikus tanácsok, gyakorlatok érhetőek el rajta, saját meditációkat írok le és teszek fel. Az önismereben is segít. Korábban nekem is jól jött volna valami olyan közeg, ahol tudom, hogy megbízható szakemberek vannak jelen, és tiszta információk. És ez nekem is terápia, nemcsak másoknak.

Oldalak

Sztárok
Sztárok
Idén is nagyszabású gálaműsorban választják majd meg Magyarország Szépét: az illető, akinek a korona kerül majd a fejére, a Miss World Hungary cím birtokosa lesz egy éven át, valamint ő képviseli...
Utazás
Hetven éve, 1954. május 30-án történt Magyarország legsúlyosabb vízi tömegszerencsétlensége: Balatonfüreden 23 ember vesztette életét, amikor a gyermeknapon felborult a Pajtás gőzös. A tragédiát...
Sztárok
Csak ősszel tér vissza a színpadra a neves magyar énekesnő, Keresztes Ildikó. Az 59 éves híresség a Nők Lapjának árulta el, hogy nemrégiben daganatot találtak az agyában, s egy műtéten is átesett.