Ezekből a filmekből még nem készült remake, és a közönség retteg attól, hogy megtörténik

A Keresztapa (1972) esetében a remake gondolata szinte szentségtörés lenne a rajongók szerint

Francis Ford Coppola filmje Mario Puzo regényéből készült, és azóta is a filmtörténet egyik legnagyobb remekműveként tartják számon. Marlon Brando Vito Corleonéja, Al Pacino felemelkedése, a rendezés precizitása és a film atmoszférája olyan szintet képvisel, amelyet megközelíteni is alig lehet. Egy újrázás szükségszerűen összeomlana a súly alatt: bármely színész, aki megpróbálná eljátszani Vitót, óhatatlanul Brando paródiájává válna, és a film minden pillanata összehasonlításra kényszerülne az eredetivel. A Keresztapa nem egyszerűen film, hanem kulturális ikon, amelyet nem lehet újraalkotni anélkül, hogy ne veszítsen el mindent, amiért szeretjük.

A Forrest Gump (1994) más okból lenne újraforgathatatlan. Robert Zemeckis filmje a kilencvenes évek egyik legnagyobb hatású alkotása volt, amely egyszerre volt tömegeknek szóló és mégis teljesen egyedi. Tom Hanks alakítása, a történet különlegessége és az a frissesség, amely akkoriban körülvette, olyan kombinációt alkotott, amelyet ma már nem lehetne megismételni.

Ráadásul a film központi eleme – hogy egy szellemi fogyatékossággal élő férfit egy ép színész játszik – ma már Hollywoodban vállalhatatlan lenne, mert a közönség és az iparág érzékenysége megváltozott. A remake tehát nemcsak művészileg, hanem társadalmilag is lehetetlen.

A Cápa (1975) esetében a helyzet különösen érdekes. Steven Spielberg filmje találta fel a nyári blockbustert, és máig az egyik legfeszültebb, legjobban felépített thriller. A film ereje azonban nem a cápában rejlik, hanem abban, hogy Spielberg sokáig nem mutatja meg a szörnyet, és John Williams zenéjével teremt feszültséget. A karakterek, a párbeszédek, a lassú építkezés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a film atmoszférája egyedülálló legyen. Egy modern remake azonban kénytelen lenne korán megmutatni a cápát, mert a mai közönség és a stúdiók elvárásai ezt diktálnák. Ezzel pedig éppen azt veszítené el, ami az eredetit legendássá tette.

Bár a listán nincs rajra, de a rajongók gyakran emlegetik a Vissza a jövőbe trilógiát is, mint olyan művet, amelyhez nem szabad hozzányúlni. Robert Zemeckis és Bob Gale többször kijelentették, hogy amíg ők élnek, nem engednek remake-et készíteni, és a közönség ezt teljes mértékben támogatja. A trilógia varázsa ugyanis nem reprodukálható: Michael J. Fox és Christopher Lloyd párosa, a nyolcvanas évek hangulata, a humor és a sci-fi elegye olyan egységet alkot, amelyet nem lehet újraalkotni.

Leadfotó: 1972 Paramount Pictures Corporation