#filternélkül - Wossala Rozina: Tudatos döntés volt, hogy kevesebbet vagyok képernyőn - Interjú

A magyar gasztronómiai világ egyik kiemelkedő női alakja, tévés műsorvezető és nyughatatlan kalandor. Wossala Rozinával útkeresésről, a hazai gasztrobumról és a koronavírus-járvány kihívásairól beszélgettünk, de azt is elárulja, hogy az utóbbi időben miért lépett egyet hátra a médiából.

#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel

Véleményvezérek, akiket százezrek követnek. Divatos ruhák, luxuskozmetikumok, drága éttermek és lélegzetelállító utazások - dolgok, amelyekről a legtöbben csak álmodozunk. Igazán jó influencernek lenni azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Új sorozatunkban hazánk leghíresebb vloggereit, youtubereit és Instagram modelljeit kérdezzük arról, mi a valóság, amit a filterek elrejtenek.

Aki kérdez: Lakatos Melinda

"Felborult, precedens nélküli állapotban élünk"

Kánya Kata színésznő és televíziós műsorvezető egyszem lánya, Wossala Rozina villámcsapás sebességével érkezett meg a magyar médiába, amelyben édesanyjával ellentétben nem alakításaival, hanem elképesztő fogásaival érvényesült. Nem titkolja, hogy egyáltalán nem olyan családban nőtt fel, ahol minden az étkezés körül forgott, de mégsem tudna elképzelni más utat magának, mint a gasztronómiát. Már fiatal kora óta a megosztás élménye motiválja, amit az ételek elkészítésén keresztül tudott a legteljesebben megélni. Sok helyen élt a világban, rengeteg konyhát kipróbált, mire visszatért Budapestre, ahol csakhamar az egyik exkluzív, belvárosi étterem vezetője lett. A Bestia mellett később a képernyőn is találkozhattunk vele, a Konyha­főnök első évadában versenyzett, a másodikban pedig már zsűrizett, majd az RTL Klub Reggeli című műsorában is kipróbálhatta magát műsorvezetőként.

A koronvírus-járvány nem várt kihívást állított elé is, de a kényszerhelyzetben az újragondolásnak és a kísérletezésnek szenteli az időt, ugyanis nyughatatlanságából és szigorú napirendjéből nem sokat engedett. Még akkor sem lenne elégedett, ha újranyitáskor az éttermük ugyanazt a magas minőséget hozná, mint annak idején, ugyanis többet, jobbat akar adni a vendégeknek, akik kiéhezetten várják, hogy ismét beülhessenek a kedvenc helyeikre. Bár a versenyhelyzetet inspirálónak találja, azt mondja, most a túlélés a cél mindenkinek, aki a vendéglátásban dolgozik - minderről exkluzív interjúban mesélt a Femcafe.hu riportsorozatában, a #filternélkülben.

Már több mint 10 éve vagy jelen a gasztronómia palettáján, mint szakács és étteremvezető. Régebben, kislányként, kamaszkorodban gondoltad volna, hogy egy napon vendéglátással foglalkozol majd?

Érdekes, hogy ezt kérdezed, mert éppen tegnap pályaválasztás témakörében adtam interjút, ahol arra kértek, adjak tanácsot olyan fiataloknak, akik még nem biztosak abban, milyen hivatást szeretnének űzni. A magam részéről a készség- és tehetségfejlesztést támogatom. Nem hiszek abban, hogy ha megerőszakoljuk magunkat, mert valami jóval kecsegtet cserébe az élet, akkor az hosszú távon is fenntartható tud lenni. Szinte biztos út a kiégéshez. Folyamatosan figyelnünk kell magunkat, még a legértelmetlenebbnek tűnő érdeklődésünket is érdemes megvizsgálni. Ha a saját példámat nézem, már 13-14 évesen megállás nélkül főzőcskéztem, de senki nem gondolta volna, hogy egy napon ez lesz majd a hivatásom is. Nagyon organikus utat jártam be, semmi kényszerszerűség nem volt benne. Valójában a maximalizmusom miatt éltem meg nehézségeket, hiszen ha valamit jól akarsz csinálni az extra erőfeszítést igényel és lemondásokkal jár. Mindezekkel együtt is, úgy érzem, jó pályát választottam, még ha korábban sem a környezetem, sem én nem sejtettem, hogy ennyire megtalálom benne önmagam.

Aki olyan határozott, kreatív és perfekcionista attitűddel bír, mint te, arról azt tartják, sikeres alkat, aki bármibe belefoghat, mert a szorgalma célt ér. Nem gondoltál arra soha, hogy más területen próbáld ki magad professzionálisan?

Biztos, hogy lenne még olyan terület, ahol hasonló hévvel és szenvedéllyel tudnék dolgozni, de ahonnan ez hiányzik, ott az én attitűdöm is megváltozik. Nem szeretem, ha valami kötelező. Egy jó példa erre a sporthoz való hozzáállásom: a szigorú beosztású, heti rendszerességű sportra nehezen veszem rá magam. Ha viszont olyan mozgásformát csinálok, ami a kedvemre való, alig bírom abbahagyni. Szeretem a deszkasportokat, mint a snowboard vagy a wakeboard, ha ezeket csinálhatom, akkor szenvedélyt érzek, ezért nem érzékelem az időt, csak élvezem, mert jól esik.

A sportban és a gasztronómiában az a közös, hogy mindkettő nagy elköteleződést, odafigyelést igényel és jól kell tudni reagálni a versenyhelyzetekre. A nagy gasztrobum idején érkeztél vissza Magyarországra. Mennyire volt nehéz megtalálni a helyed a gombamód szaporodó új hullámos vendéglátóhelyek között?

Kacskaringós volt az út, mert Firenzében végeztem a tanulmányaimat, majd Mexikóba utaztam, hogy szerencsét próbáljak. 2008-ban, mikor hazaérkeztem, óriási szerencsém volt, mert Lefkovics Györgyhöz mehettem állásinterjúra, aki étteremvezetőt keresett az újonnan nyíló éttermébe. A beszélgetés körülbelül négyórásra sikerült és szárnyaltam a boldogságtól, mert azt éreztem, megérkeztem oda, ahol lennem kell. Nagy egymásra találás volt, ami a mai napig tart, hiszen hat éve vele és Sztanó Tamással nyitottuk meg a Bestiát. A hazaérkezésem és a Bestia között rengeteg szuper étterem és történet volt, egyszerű és kényelmes volt rátalálni Budapestre. Talán túl egyszerű, mesébe illő. Hiszem azt, hogy ha valaki jó irányba megy, akkor az ilyen, mert van egyfajta szinkronicitás, amire érdemes figyelni. Ha valami nagyon nem megy, akkor azt nem kell erőltetni. De szerencsére nekem gurult a szekér.

Egészen mostanáig, mert most a koronavírus-járvány befékezte kicsit a szekeret.

Nem kicsit, hanem nagyon. Ugyanakkor ezekben a lehetetlen időkben sem unatkozunk, hanem folyamatosan gondolkodunk, tervezünk. Ahhoz, hogy egy hat éve létező brandet életben tarts egy világjárvány idején, amikor szinte minden leáll, nem egyszerű feladat. Hihetetlen nagy odafigyelést és folyamatos munkát igényel, hogy biztosítani tudjuk az újranyitáskor azt a minőséget, vagy inkább még jobb minőséget a vendégeknek, amivel elégedetten távoznak és vissza is térnek az éttermekbe. Nagyon kemény munka tartani a lelket azokban a kollégákban, akik most nem tudnak dolgozni, mert nem akarjuk, hogy szétessen egy jól működő brigád. Aki erre nem figyel, annak egy vadonatúj éttermet kell nyitnia, új emberekkel, ami mindig óriási rizikó.

A Covid előtt nagy volt a verseny a különböző vendéglátóhelyek között. Mi a helyzet most? Csak a túlélés a cél?

A verseny szerintem nem feltétlenül rossz dolog, hanem egy kedvező piaci helyzet, hiszen folyamatosan arra motivál bennünket, hogy jobban teljesítsünk. A Covid-járvány idején azonban nem beszélhetünk versenyről. Felborult, precedens nélküli állapot ez, ami valóban a túlélésről szól. A házhozszállítás sajnos az éttermek javának nem jelent megoldást, mert a kiszállítással foglalkozó helyeknek teljesen más üzleti modelljük van. Mi egy olyan étterem vagyunk, ahol nemcsak az ételt kapod meg vendégként, hanem egy élménycsomagot: mély szakmai tudást, gyönyörű atmoszférát és tálalást, valódi vendéglátást és kiszolgálást.

Az utóbbi években a médiában is egyre nagyobb szerep jutott a gasztronómiának, kezdődött a hírességek vacsoraversenyével és ma már a legtöbb csatornának van sajátgyártású főzőműsora, szakmai versenye vagy éppen show-ja. Hogy némi képzavarral éljek, ebbe te is belekóstoltál... Hogy ízlett?

A személyes részhez kapcsolódva, egyáltalán nem volt meglepetésszerű, hogy bekerültem a médiába, sem számomra, sem a családom számára. Nagyon természetesen éltem ezt meg, lubickoltam ebben. Van egy olyan része az egómnak, aminek erre szüksége volt. Intenzív éveket töltöttem benne, ezért nem véletlenül alakult úgy, hogy az utóbbi időben tudatosan lecsökkentettem a szerepléseimet és kevesebbet vagyok képernyőn.

Ha a főzés nem is feltétlenül, az étkezés mindenképp szerves része a hétköznapjainknak, ezért megérdemli a több figyelmet. A tévéműsoroknak köszönhetően, sikerült becsempészni az otthonokba a magasabb szintű gasztrokultúrát, ami egy nagyon örvendetes dolog. Ugyanakkor a globális helyzetet tekintve kihívás is, hiszen nem teljesen normális, hogy a Kárpát-medence közepén reggelire avokádót, ebédre sushit eszünk és nasiként ananászt majszolunk. Az én ételfilozófiám, hogy lehetőleg helyi alapanyagokból állítsuk össze a menünket, mert ezzel nemcsak a környezetünknek, hanem a saját szervezetünknek is a legjobbat tesszük.

Ezek a gondolatok a közösségi médiában is megjelennek nálad. Nem voltam lusta, visszatekertem az első Instagram-posztodhoz, ami egy kissé homályos szelfi, 95 like-kal, miközben ma már akár 20 ezer szívecske is érkezik egy posztodra és 100 követőd van. Tudatosan és magas esztétikai érzékkel válogatod össze, mi kerüljön be a feededbe. Mondhatjuk, hogy gasztroinfluencer vagy?

Jaj, hogy én mennyire utálom ez a szót - nevet. Az eredeti jelentése, hogy hatással lenni másokra, szimpatikus számomra, de a köznyelvben nagyon pejoratív megítélést kap az, aki influencerként hivatkozik magára. Hogy miért kezdtem el tudatosan építeni az Instagram-profilom, arra több válaszom is van. Egyfelől nyilvánvalóan exhibicionizmus és önkifejezés számomra. Van bennem egy született vágy arra, hogy megosszak dolgokat másokkal. Legyen az egy finom étel, egy szép fotó vagy egy jó sztori. Ez már annak idején, 2011-ben, mikor regisztráltam, ösztönösen bennem volt, nulla tudatossággal.

Most már van bennem egyfajta minőségre való törekvés, átgondoltság a posztjaimmal kapcsolatban. Mivel ez egy vizuális platform, ezért ügyelek arra, hogy figyelemfelkető, szemet gyönyörködtető képeket osszak meg, és a hozzájuk kapcsolódó szöveges tartalomnak is legyen mélysége és relevanciája. Azt hiszem, hogy azok a márkák, akikkel sikerült együttműködnöm az elmúlt években, jól reprezentálják azt a szellemiséget és színvonalat, amit képviselek. Arra elég hamar rájöttem, hogy számomra a legfontosabb, hogy hiteles maradjak a követőimnek, hiszen én alapvetően egy étteremvezető, vendéglátós, szakács vagy éppen kocsmáros vagyok. Nem tévés, nem riporter, nem műsorvezető és pláne nem divat- és szépségtanácsadó. Most már tudatosan figyelek arra, hogy a médiában, közösségi médiában való szerepléseim, megjelenéseim 90 százaléka a gasztronómiáról szóljanak.

Te is mondod, hogy az utóbbi években sokat foglalkoztatott téged a média: tévés szereplések, címlapok és izgalmas médiaprojektek. Nem hiányzik a figyelem?

Mindig arrafele megyek, amerre a szívem húz. Nem akarok álszentkedni, az elején imádtam, hogy ennyien érdekesnek találnak engem, mint karaktert és élveztem az emberek figyelmét. Az énem az a része, aki címlapra akart kerülni és azt élvezte, ha róla szóltak a hírek, megnyugodott. Már egy kicsit megmosolygom az 5-6 évvel ezelőtti énemet, aki lubickolt abban, hogy érdeklődik iránta a média és a közönség. Hálás vagyok az életnek, hogy olyan szakmám van, amit szeretek és minden téren kielégítő számomra, így egyáltalán nincs figyelemkényszerem. Persze, most örülök, hogy felhívtál és beszélgetünk. De most már tudok nemet mondani felkérésekre.

Tudom, hogy most nehéz a tervekről beszélni, de hogy látod 2021-et a saját szemszögödből?

A tavaszi, kora nyári nyitásra készülünk, bízom benne, hogy a járványhelyzet lehetővé is teszi. Úgy érzem, hogy a nyári, szezonális nyitva tartás bombabiztos. Több ponton is nyitásokra készülünk, újszerű, üdítőpontokkal várjuk majd a vendégeket, akik reményeink szerint kiéhezve várnak majd bennünket. Sokat dolgozunk, gőzerővel, hogy ne okozzunk csalódást. Persze, marad időm saját magamra és a családomra is. Sokat foglalkozom alternatív testmozgásokkal, elmerültem a pilates és a jóga világában, amit nagyon élvezek. Végre sikerült egy csomó könyvet elolvasnom, amire nem jutott időm. Aki esetleg velem ellentétben belesüppedt volna a passzívitásba, annak azt javaslom, hogy bármennyire nehéz is a helyzet, fordítsa a javára, legyen kreatív, mert nem állhatunk le.

Színésznőnek készült, de végül egészen másképp alakult az élete, azonban ezt egyáltalán nem bánja. Interjú a sokoldalú fiatal tehetséggel, aki sokkal több, mint "Berényi András lánya".

Leadfotó és fotók: Wossala Rozina

Oldalak

Szólj hozzá Te is!