„Azt hiszem, a kiállítás kicsit az elengedési képességemet javítja” – mesélte az írónő. „Minden kéziratomat az utolsó utáni percig meg akarom tartani magamnak, olyankor már a fejemen ül mindenki, a szerkesztőm, a tördelő, a nyomda, hogy el kellene küldenünk, de én még vele akarok lenni, hogy csak az enyém legyen. A képekkel ugyanez a helyzet, de mivel egy-egy festmény sokkal gyorsabban készül el, így ezeket a – számomra intim – pillanatokat, azt a sikerélményt, hogy elkészült valami új, gyakrabban élhettem meg velük az elmúlt években. Úgy döntöttem, egyszerre engedem el az összeset és így talán egyfajta terápiaként segít engem abban, hogy ezt a folyamatot könnyebben éljem meg. Megbeszéltem a galériában azt is, hogy ha valaki szeretné hazavinni és a saját falára akasztani egy-egy képemet, tovább gyakorolom az elengedést” – tette hozzá nevetve.
Fotó: Abigail Galéria
„Azt hiszem, a kiállítás kicsit az elengedési képességemet javítja” – mesélte az írónő. „Minden kéziratomat az utolsó utáni percig meg akarom tartani magamnak, olyankor már a fejemen ül mindenki, a szerkesztőm, a tördelő, a nyomda, hogy el kellene küldenünk, de én még vele akarok lenni, hogy csak az enyém legyen. A képekkel ugyanez a helyzet, de mivel egy-egy festmény sokkal gyorsabban készül el, így ezeket a – számomra intim – pillanatokat, azt a sikerélményt, hogy elkészült valami új, gyakrabban élhettem meg velük az elmúlt években. Úgy döntöttem, egyszerre engedem el az összeset és így talán egyfajta terápiaként segít engem abban, hogy ezt a folyamatot könnyebben éljem meg. Megbeszéltem a galériában azt is, hogy ha valaki szeretné hazavinni és a saját falára akasztani egy-egy képemet, tovább gyakorolom az elengedést” – tette hozzá nevetve.