Férjes asszonyt csábított el a leszbikus színésznő: egész életében gyötrődött amiatt, hogy a saját neméhez vonzódik

Eva Le Gallienne a múlt század egyik legnagyobb színészlegendájaként vonult be a történelembe, mássága miatt azonban a súlyos botrányok sem kerülték el.

Sosem tudta magát igazán elfogadni

Eva Le Gallienne nem csupán egy tehetséges színésznő volt, hanem a 20. századi amerikai színházi élet egyik legmeghatározóbb alakja. A művészet iránti mély szeretete és elkötelezettsége átívelt több évtizeden, és olyan sokrétű pályát tudhatott magáénak, amelyet kevesen mondhatnak el magukról: színésznő, rendező, producer, tanár, író, valamint Ibsen és Csehov műveinek fordítója is volt egyben. 1899. január 11-én látta meg a napvilágot Londonban, egy angol költő édesapa és dán újságíró édesanya gyermekeként. Ám szülei korai válása után Eva gyermekkora hamarosan két világ közt oszlott meg – hol a bohém apja angliai otthonában, hol az érzékeny anyja párizsi lakásában teltek a mindennapjai. Vele született tehetsége nagyon hamar megmutatkozott, így már tizenöt évesen színpadra lépett Maurice Maeterlinck Monna Vanna című darabjában, és ezzel kezdetét is vette az egészen különleges pályája, ami rengeteg sikert tartogatott számára. 1915-ben édesanyjával áthajózott Amerikába, New Yorkban pedig hamar szembesült azzal, hogy nem hajlandó alávetni magát a színházi rendezők túlhatalmának, ugyanis úgy vélte, azzal csak korlátozná a lehetőségeit – inkább a művészi szabadságot választotta, és a nyugati államokba, Arizonába, illetve Kaliforniába utazott, hogy helyi színtársulatokkal dolgozzon. Itt kezdődtek az első komolyabb női szerelmi kapcsolatai is: szenvedélyes viszonyba bonyolódott Alla Nazimova hollywoodi dívával, majd annak volt szeretőjével, Mercedes de Acostával. Kettejüket Európa is megismerhette: együtt látogattak el Natalie Barney híres párizsi szalonjába, ahol az irodalom és a női szerelem kéz a kézben jártak. S bár Le Gallienne tökéletesen tisztában volt szexuális orientációjával, életét pedig számos leszbikus kapcsolat szőtte át, ő maga sosem tudott teljesen megbékélni saját másságával, és egy időre még egy „kirakat-házasságot” is fontolóra vett Basil Rathbone színésszel, végül azonban rájött, hogy azzal csak boldogtalanságba taszítaná magát. Az 1920-as évek elejére Eva visszatért New Yorkba, és a Shubert-fivérekhez szerződve egyre népszerűbbé vált a városi színházi életben: már az első darabokban – például Arthur Richman Not So Long Ago (1920) vagy Molnár Ferenc Liliom (1921) című művében – kitűnt kivételes tehetségével. Azonban homoszexualitása miatt akkoriban a botrányok sem kerülték el, főleg azután, hogy az ujja köré csavart egy férjezett nőt; a folyatásért lapozd fel a galériát!

Hiába tért vissza az Egyesült Államokba a 20-as években, Le Gallienne valójában sosem elégedett meg a kommersz színházzal – egy mélyebb, értékesebb színházi világot álmodott meg, amelyben az előadás minősége és a közönség valódi élménye a legfontosabb. Ennek szellemében 1926-ban megalapította a Civic Repertory Theatre-t, ahol nemcsak játszott, hanem rendezett és producerként is dolgozott, főként Csehov és Ibsen darabjait tűzve műsorra – a kezdeményezés hatalmas szakmai elismerést aratott. Egy évvel később létrehozta a The Apprentice Group nevű, ingyenes színészképző iskolát is, ahol többek között May Sarton költőnő is tanult, aki aztán életének egyik legközelebbi bizalmasává vált.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Apic/Bridgeman via Getty Images

Forrás