Mindenki epekedett a gyönyörű színésznőért, akiért még Móricz Zsigmond is odavolt

Megmaradt annak a szerény, de tudatos nőnek, aki mindig is volt

Dajka Margit korának egyik leghíresebb és legtehetségesebb színésznője volt, ám mégsem ragadta őt magával az a rajongás, ami nap mint nap körbevette. Mindig is azt tette, amit a szíve diktált, még ha ehhez bátorság is kellett, amit sokan butaságnak tartottak. Ahogyan azt az Újságmúzeum is írja, Dajka képtelen volt megfelelni az aktuális politikai rendszernek. Horthystának nevezték, amikor sajnálatból ellátogatott a katonai frontra, de azt sem nézték jó szemmel, hogy 1956-ban a tömeggel együtt ledöntötte Sztálin szobrát – egyszer még egy rákosista színházvezetőnek is megmondta a véleményét, ami nem igazán volt hízelgő. Emellett villamossal járt, és megtartotta azt a szokását is, hogy a piacon vásárolt, ahogyan régen tette. Jellemző volt rá az adakozás, a rászorulókat egész életében segítette, ahogy tudta – nem bírta nézni, ha valaki éhezett, így még a Kossuth-díjért kapott pénzét is elosztogatta azok között, akikről úgy vélte, szükségük van minden fillérre. Élete szerelmét, Lajtos Árpádot még a II. világháború alatt ismerte meg, amikor Dajka a frontra látogatott, a férfi pedig ott szolgált. A színésznő úgy tudta, kedvese később meghalt a háborúban, azonban Lajtos 1956-ban felkereste, és Margit halála napjáig végig együtt maradtak. 1985-ben kiderült, hogy súlyos beteg, egy évre rá pedig a kórházban elhunyt. Férje azonban ekkor sem hagyta magára: amint tudomást szerzett felesége halálhíréről, mérget ivott, így földi életük után halálukban is egymásra lelhettek.

Leadfotó: Fortepan / Hunyady József