Daganatos betegségéről vallott a magyar olimpiai bajnok

Megküzdött a rákkal Czene Attila olimpiai bajnok úszó. Palik László műsorában beszélt daganatos megbetegedéséről, és arról is, mit gondol a közelmúltban kirobbanó ügyről Szilágyi Liliána és apja, Szilágyi Zoltán között.

Nyíltan beszélt a betegségéről

Czene Attila három olimpián képviselte hazánkat, az úszó az 1996-os atlantai olimpián aranyérmet szerzett. A most 47 éves egykori sportoló Palik László videóműsorának vendégeként beszélt őszintén arról, hogy megküzdött a rákkal. Elmondása szerint alig pár hónap alatt zajlott le a felfedezés, a műtét és a rehabilitáció. Mostanra szerencsésen felépült a betegségből, annak már csak utónyomait észleli. Mint ő is megemlíti, gyógyulása alatt felszaladt rá néhány pluszkiló. Bár eleinte óvatosságból hagyta, hogy gyarapodjon a súlya – hiszen az orvosok is azt mondták, inkább túlsúly legyen rajta –, mostanra már nem titkolja, hogy inkább a lustasága áll a fogyás útjába. Természetesen a versenysport utáni leállásnak is köze van a dologhoz, de Attila maga is elismeri, hogy rizikós húszkliós túlsúllyal élnie. „Azon kívül, hogy felszedtem sok-sok kilót magamra, annyival boldogabb is lettem így az évek alatt. Négy éves a kislányunk. Ez az első és a legfontosabb az életemben” – vallotta be az olimpikon.

Czene Szilágyi Liliána apjáról, Szilágyi Zoltánról is elmondta a véleéményét, akivel annak idején együtt edzettek.

Cikkünk folytatása a következő oldalon található, lapozz!

Ezt gondolja a Szilágyi-ügyről

Az úszósport közelmúltbeli botrányával kapcsolatban (Szilágyi Liliána bántalmazással vádolta meg apját, aki egyben egykori edzője is) Czene Attila elmondta, hogy Szilágyi Zoltánnal anno egy medencében edzettek. „Liliána édesapjával én 35 éve még egy medencében edzettem. És akkor is megvolt a véleményem Zoltánról. Nem feltétlen pozitív. De azért, mert esetleg velem, mint fiatallal, úgy viselkedett. Mégse szaladok be az első médialehetőséghez és nem mondom el, hogy annak idején, 35 évvel ezelőtt milyen lelki és testi fájdalmak értek engem. Azt úgy hívták, hogy edzés, azt úgy hívták, hogy edzőtábor, azt úgy hívták, hogy felkészülés, és mentünk tovább” – fogalmazott. Szerinte ezek a fájdalmak akkor részét képezték a játéknak, de elfogadja, hogy 35 év elteltével már más a megítélés. Azt azonban ő maga is kiemeli, hogy a szexuális bántalmazás – főleg, ha azt kiskorú úszólányokkal szemben történik – akkor és most sem elfogadható, ezeket az eseteket visszamenőlegesen is joggal ítéli el a társadalom.

A teljes interjút itt tudod megnézni:

Leadfotó: facebook.com/uszoszovetseg