Werther-láz: egy regényből pattant ki a 18. század legnagyobb médiabotránya

A 18. század sztárírója
Első regénye pillanatok alatt sztáríróvá tette a 25 éves szerzőt. Az 1774-ben megjelent regénnyel Goethe telibe találta nemzedéke életérzését, médiabotrány lett belőle, egyes városok a kötet birtoklását is betiltották. Kritikusaiból és rajongóiból egyaránt heves érzelmi reakciókat váltott ki, ahogy a regény lázadó szabadelvű hőse szembehelyezkedik a polgári normákkal, beleszeret a házas Charlottéba, majd szabad akaratából véget vet életének. Különösen szenzációt jelentett, hogy Goethe az öngyilkosságot nem bűnként és tabuként ábrázolta, hanem az egyéni szabadság megnyilvánulásaként, a társadalmi kényszerek elleni lázadásként.
Médiabotrány
Goethe olvasói között korábban ismeretlen rajongói láz robbant ki: utánozni kezdték a regényhős viseletét, Werther-motívumos porcelánnal díszítették otthonaikat, Eau de Werther parfümöt használtak. Egész iparág épült a történet köré, teáscsészékre és kekszesdobozokra pingálták a sztoriból vett jeleneteket. Voltak, akik jellegzetes kék-sárga Werther-öltözetben, a regényt idéző búcsúlevelet hátrahagyva követtek el öngyilkosságot. Az ilyenfajta azonosulást ma már Werther-effektusnak nevezi a pszichológia. Goethe Werther-regényét megjelenése pillanatától utánozták, fel- és átdolgozták, tovább írták, parodizálták, készült belőle többek között: képzőművészeti alkotás, opera és film is. Számtalan nyelven kiadták, magyarul nyolc különböző fordítása jelent meg, az első még Goethe életében, 1823-ban.
Malakiás püspök szerint a 112. pápa után eljön a végítélet napja. Vérfagyasztó jóslatok láttak napvilágot.


























