Vass Virág: "Tegnap dőlt el, hogy milyen vagyok ma"

Beszélsz angolul, németül, franciául és oroszul. Miért ezeket választottad?
A nagymamám németajkú volt, oroszul egy zseniális tanár néni miatt tanultam lelkesen, a franciába beleszerettem, angolul pedig ma már mindenkinek tudni kell, különben elszigetelődik az internet világában.

Októberben jelent meg a legújabb regényed, ami sorrendben az ötödik. Mitől más a "Ringass, Amadeus!" mint a korábbi könyveid?
Előző regényeimben férfiak és nők találkoztak, harcoltak, kibékültek, csiszolgattak egymáson, elváltak vagy együtt maradtak. Az Amadeus szerelmi története valamilyen rejtélyes okból messzebbről indult, olyan képek kezdtek peregni a fejemben, amelyek jóval a hősök, Jonas és Bori születése előtti időszakról szóltak, az ő szüleikről, nagyszüleikről. Szerzőként nem tehettem mást, mint kétségbeesetten vándoroltam a térben és időben, nemzedékről nemzedékre, míg megtaláltam, miért kellett nekik találkozniuk, hol van ennek a szerelemnek a valódi eredője.

A múltba való visszatekintés lényeges része a "Ringass, Amadeus!"-nak. Számodra is fontos az emlékezés?
Tegnap dőlt el, hogy milyen vagyok ma. Ha érteni szeretném, mi miért történik, újra és újra vissza kell nézni. A „Ringass, Amadeus!”-ban a négy fő karakter mellé felsorakozott egy ötödik: az Idő. Legalább olyan mértékben formálja a történetet, mint maguk a szereplők.

Egy tavalyi (Femcafe-nak adott) interjúdban azt nyilatkoztad, hogy még számodra is kérdéses, mi lesz a könyved vége. Ezek szerint számodra is csak menet közben alakul ki, hogy mi lesz a csattanó? Vagy az alaptörténet és végkifejlet azért megvan, és csak a két pont közötti részt alakítod?
Az a cselekményváz úgy működik, mint a GPS: nagyjából mutatja az irányt, de útközben én ülök a kormánynál, látom az útviszonyokat, újra és újra felülírom, az itinert. Hagyom, hogy a karakterek és a történet sodrása vigyen a cél felé. Azt az egyet tudom biztosan, hogy hová fog kifutni a cselekmény és mit akarok elmondani a történettel.

Hogyan zajlik nálad a munkafolyamat? Hogyan születnek a karaktereid?
Egy helyzet, egy karakter, akár egy jó mondat is elindíthat bennem egy történetet. Ezekben a hónapokban a jövő nyári regényemen, a SOHAFÉRFIN dolgozom, aminek az alapötletét egy társaságban csíptem el. Értelmes, helyes harminc körüli nők beszélgettek a "pillangóférfiakról", azokról a főleg jól szituált, értelmiségi férfiakról, akik képtelenek az elköteleződésre. Úgy érzik, semmi sem sürgeti őket, negyven körül ugyanúgy kapósak lesznek. Mindhárom lány barátja határozottan állította, hogy szereti a párját, de negyven éves koruk előtt nem nősül. Eltöprengtem, az én nemzedékemben a fiúknál a 35 volt a bűvös szám, vajon milyen messzire fognak a két nem életszakaszai egymástól távolodni? A lányok nagyjából egyidősek voltak a fiúkkal, nagyon reálisan látták, hogy számukra ez nem szimmetrikus kapcsolati helyzet, hisz a társadalmi elvárások és a biológiai adottságok nekik egészen más tempót diktálnak. Ennek a baráti vacsorának több hónapos munka lett a "böjtje." Szó szerint konyhakészen kaptam a karakterötleteket.

Veled is előfordul, hogy olykor elakadsz a történetírásban? Miből merítesz ilyenkor inspirációt?
Nagyon ijesztő érzés, amikor több hónapos munka után hirtelen elakadsz. Ilyenkor lazulni kellene, de közben rettegsz, hogy mindaz az idő és energia, amit eddig a regénybe fektettél elveszett. Velem éppen a „Ringass, Amadeus!” írása közben fordult elő. Mindent bevetettem, hallgattam korabeli zenét, szagolgattam régi parfümöket, kimentem helyszínekre. Semmi. Már éppen ott tartottam, hogy pihentetem kicsit ezt a történetet, és elkezdek egy egészen más regényötletet, amikor egy nap leültem a tévé elé és a MÚLT-KOR című dokumentumműsorban megpillantottam azt a környéket, ahol lakom, csak éppen 120 évvel korábbi változatban, korabeli fotográfiákon. Ez olyan erős inspirációt adott az egyébként Milleniumi időkben kezdődő történethez, hogy felmentem a tetőtéri dolgozószobába és csak hat hónappal később jöttem le a kész kézirattal. A regény egyik kulcsjelenetéhez adott ötletet a pár perces dokumentumfilm-részlet, amit akkor láttam.