Borzalmas jövő vár ránk: hamarosan eltűnhet a boltok polcairól a tojás, a tej és a hús is

Az élelemtermelés minden területét egyre súlyosabban érinti a globális klímaváltozás: bár egyre több szó esik a növénytermesztés veszteségeiről, az állattenyésztést és a halászatot sem kíméli az egyre szélsőségesebbé váló éghajlat.

Hihetetlen mértékű veszteségek

Az élelemtermelés minden területét egyre súlyosabban érinti a globális klímaváltozás: bár egyre több szó esik a növénytermesztés veszteségeiről, az állattenyésztést és a halászatot sem kíméli az egyre szélsőségesebbé váló éghajlat - olvasható a Másfélfok cikkében.

Gazdasági haszonállataink kulcsszerepet játszanak a népesség élelmezésében: az összes fehérje 33 százalékát, és az elfogyasztott kalóriák 17 százalékát adják globális átlagban. Ezért a jégmentes szárazföld körülbelül 26 százalékát állattenyésztésre használjuk, a Föld termőterületeinek egyharmadát pedig takarmánytermelésre. Az IPCC legutóbbi jelentésében azonban arra figyelmeztetett, hogy a klímaváltozás miatt csökkenő termelékenység és növekvő károk egyre inkább ellensúlyozzák az általánosan javuló termelési mutatókat. Ez szélmalomharcra kényszeríti a globális élelmiszeripart.

A hőstressz okozta állattenyésztési veszteségek már most évente 1,7 és 2,4 milliárd dollár közé tehetők csak az Egyesült Államokban, amiből a legnagyobb kárt a tejipar látja, főként a tenyésztett fajták alacsony hőtűrő képessége miatt. Amennyiben nem mérsékeljük érdemben a kibocsátásokat, akkor egyes régiókban lehetetlenné fog válni az élelmiszertermelés.

Ennek több oka is lehet: vagy azért, mert a termesztett növény vagy állatállomány ott már nem tud életben maradni az új éghajlati viszonyok között, vagy azért, mert a túl nagy hőség és páratartalom ellehetetleníti a gazdálkodók munkáját.

Az állatok komfortzónáját meghaladó 1 Celsius-foknyi hőmérséklet-emelkedés esetén 3-5 százalékkal kevesebb táplálékot fogyasztanak, ami a tej-, hús- és tojástermelés csökkenéséhez vezet, komoly ágazati veszteségeket eredményezve. A kérődzők különösen érzékenyek a hőstresszre, csökkent étvágy, bélmozgás és kérődzés figyelhető meg náluk.

A tejelő teheneknél 25–26 Celsius-fok felett jelentősen csökkenni kezd a takarmányfelvétel, 30 fok felett pedig rohamos a visszaesés.

A hazánkban legfontosabb tejelő fajta, a Holstein szarvasmarha tejtermelése akár 30-70 százalékkal is csökkenhet hőségben. Ugyanakkor nemcsak a tej mennyiségét, de annak összetételét is befolyásolja az éghajlat: forró és párás környezetben a tehenek, kecskék és bivalyok tejében is csökkent fehérje- és zsírtartalmat mértek.

Veszélyben a halászat és a húsipar

A sertéseknél és szárnyasoknál is csökkent táplálékfelvételt figyeltek meg túl magas hőmérsékletek esetén. Emiatt a haszonállatok testtömege lassabban gyarapszik, ami alacsonyabb húshozamhoz, zsírtömeghez és húsminőséghez vezet, valamint kevesebb és alacsonyabb minőségű tojást eredményez. Általánosságban elmondható, hogy a hőstressz minden haszonállatunknak árt, és a csökkent takarmányfelvétel a tej-, hús- és tojástermelés csökkenéséhez vezet, ami további ágazati veszteségeket eredményez.

Az állatok tápláléka többnyire különböző takarmánynövényekből és gabonából/olajos magvakból áll, melyek termesztéséhez megfelelő talajviszonyokra és vízellátásra van szükség. A kukorica lehet hazánkban a klímaváltozás egyik legnagyobb vesztese, ami a sertés- és baromfiágazatnak sem jó hír.

A világ élelmezése szempontjából alapvető fontosságú tengeri és édesvízi halállományt is veszélyezteti a klímaváltozás.

Akárcsak a mezőgazdaság és állattenyésztés esetében, a legsúlyosabban a trópusi régiók halállományát érinti a klímaváltozás, itt várható a legnagyobb hozamcsökkenés. Továbbá a tengeri halak és emlősök metilhigany felvétele 3-5 százalékkal nő a víz hőmérsékletének minden egyes foknyi emelkedésével. A gyorsuló ütemben felgyülemlő mérgező anyag pedig az elfogyasztott halakon keresztül a mi szervezetünkbe is bekerül.

Megfékezhető a folyamat?

Az állattenyésztők jelenleg leggyakrabban vízpermetezőket és ventilátorokat használnak a hőstressz enyhítésére, de ezeknek az eszközöknek jelentős az energiafogyasztása, így a fokozódó felmelegedéssel szemben nem lesz mindenhol kifizetődő ez a módszer. Sőt, a fosszilis alapú energia használatával tovább erősítjük a klímaváltozást, így ez könnyen rossz alkalmazkodáshoz vezethet. Az IPCC több, hosszú távon is működő megoldást javasol, amit a csatolt dokumentumban találtok.

A természetalapú megoldások közé sorolhatók az úgynevezett vegyes gazdálkodási rendszerek – ezek kombinálják a növénytermesztést, a legeltetést, a fákat, sőt még akár a halgazdálkodást is. Jó példa erre az agroökológiai szemléletbe illő agro-erdészet. Ez egy kölcsönösen hasznos együttélés, ugyanis az állatok trágyája javítja a talaj egészségét és tápanyagtartalmát, a gazdának nem kell műtrágyára költeni, a fák pedig árnyékot adnak a haszonnövényeknek és az állatoknak, sőt még szélfogóként és élőhelyül is szolgálnak.

Az is bizonyított, hogy a legelőkön elhelyezett napelemek boldogabbá és egészségesebbé teszik a juhokat, ugyanis azok árnyékában tudnak hűsölni – cserébe pedig a birkák lelegelik a szerkezet tövében nehezen lenyírható gazt.

Fontos kiemelni, hogy az állattenyésztési ágazat nemcsak elszenvedi, de hozzá is járul a klímaváltozás előidézéséhez: az iparág a globális kibocsátások mintegy 14,5 százalékáért felelős. Ugyanakkor óriási kibocsátás-csökkentési potenciál is rejlik a trágya-kezelés javításában, a legeltetés és takarmány módosításában, és felhasználói oldalról a húsfogyasztás csökkentésében egy egészségesebb étrend részeként. Amivel mindannyian tehetünk a környezet és a pénztárcánk védelmében, az az élelmiszerpazarlás radikális visszaszorítása.

Leadfotó: 123rf