Salkaházi Sára tudta, hogy meg fogják ölni, mégis az élete árán védte az üldözötteket
Lecserélte régi életét
1929-ben elfogadták jelentkezését novíciának. Csatlakozott a rendházhoz, és először a kassai, majd a komráomi Karitászt szervezte. Eközben meg kellett küzdenie korábbi élete árnyaival: „Keresztül kellett gázolnom önmagamon… hogy önmagamat lerázva, megsemmisítve ráismerjek önmagamra, ráeszméljek énemre” – írta élete ezen időszakáról.
Hatalmas munkát végzett, a karitász vezetésén kívül heti huszonhat órában tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt, és szerkesztette a Katholikus nő című folyóiratot. Nagyon kimerülten, 1934-ben Kassára helyezték vissza, és mert fáradtságát bizonytalanságként értelmezték, nem engedték, hogy letegye örökfogadalmát.
1937-ben jelentkezett missziós munkára a Brazíliában élő magyar bencések mellé, és Slachta Margit el is engedte volna, de ehhez magyar állampolgárságot kellett kapnia. Ezért 1937-ben végleg Budapestre költözött. A missziós utat azonban a második világháború körüli politikai események meghiúsították. 1940 pünkösdjén letehette az örökfogadalmat, Alleluja! Ecce ego, mitte me – Íme itt vagyok, küldj engem! jelmondattal.
A rend mindent megtett, hogy küzdjön a nemzetiszocializmus terjedésének embertelen következményei ellen és Sára is azért imádkozott, hogy ehhez a küzdelemhez legyen ereje. A társaság már 1939-ben nyíltan szembe ment az országban többnyire elfogadott antiszemitizmussal. Azt hirdették, hogy a Szociális Testvérek Társasága, mivel keresztény alapokon áll, nem teheti magáévá a zsidótörvényt. A német származású Salkaházi Sára náciellenességét egy szimbolikus gesztussal is kifejezte: németes nevét 1942-ben, amikor a németbarátság következtében sokan visszavették eredeti német nevüket, Schalkháziról Salkaházira magyarosította.
1941 elejétől Salkaházi Sára a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett. Szerkesztette a mozgalom lapját, gyűléseket, lelkinapokat tartott az országban, három év alatt öt új szegényotthont nyitott összesen háromszáz személyre, és elkezdte a Munkásnő Főiskola építését.
Az Árpád-házi Boldog Margit szentté avatását ünneplő 1944-es rendezvénysorozat keretében március 19-én (éppen Magyarország német megszállása napján) a mai Erkel Színházban előadták Sára Fény és illat című misztériumjátékát Szent Margitról. A Szövetség ezt követő gyűlését betiltották. A német megszállás éve következett.
Lapozz a cikk folytatásáért!
Oldalak
Hirdetés
