105 éve ölték meg Raszputyint, aki szexszel gyógyította a nőket – orgiák az orosz történelemben
A pletykák szerint a cárnő is kegyeibe fogadta
1905-re Raszputyin összebarátkozott számos befolyásos arisztokratával. Új barátai között nemcsak a szentpétervári felsőbb társadalom kiemelkedő tagjai voltak, hanem nagyhercegek és nagyhercegnők is a császár családjából. Így ismerkedett meg II. Miklós cárral, Alexandra cárnéval és gyermekeikkel, köztük az orosz trónörökössel, az ifjú cáreviccsel, Alekszejjel. Alekszej hemofíliában szenvedett és az orvosok nem tudtak gyógymódot ajánlani vagy enyhíteni szegény gyermek szenvedését.
Raszputyin viszont épp a családi tragédia közepette érkezett. 1907-ben Alekszej súlyos belső vérzést kapott, és az orvosok nem tudtak rajta segíteni, így Alekszandra cárné megkérte, hogy imádkozzon a fiáért. Éjszaka megérkezett a palotába, és imádkozni kezdett, másnap reggel pedig a gyermek abbahagyta a vérzést. A cárné az esetet összekötötte Raszputyin érkezésével és szentként kezdte tisztelni a sarlatánt.
Majd egy még súlyosabb roham következett, 1912-ben, akkor úgy tűnt, hogy a trónörökös a halál küszöbén áll. A kétségbeesett anya táviratot küldött neki, amelyben arra kérte, imádkozzon a fiáért. Ezt a választ kapta: „Isten látta könnyeit és meghallgatta imáitokat. Ne szomorkodjon. A Kicsi nem fog meghalni. Ne engedje, hogy az orvosok túlságosan zavarják őt.” Mit ad Isten: másnap a vérzés megszűnt.
Ez puszta véletlen lehetett, mivel a legtöbb hemofília roham végül magától megszűnik, és úgy történt, hogy ezeknek a rohamoknak a vége egybeesett Raszputyin imáival. Ezt azonban senki sem tudta megmagyarázni Alekszandrának, aki meggyőzte magát arról, hogy Raszputyin ismét csodát tett. Ettől kezdve semmi sem tudta megingatni azt a szilárd meggyőződését, hogy Raszputyint Isten áldotta meg, és jelenléte létfontosságú a családja és a fia túlélése szempontjából. Állítólag napvilágot látott egy olyan intim levél, amely erősen azt sugallja, hogy több is volt közöttük, mint szent ember és csodálja.
„Szeretett és feledhetetlen tanítóm, megmentőm és nevelőm. Mennyire gyötrődöm nélküled… Csak akkor nyugodt a lelkem, akkor pihenek, amikor te, tanítóm, mellettem ülsz, és én a kezedet csókolom, fejemet áldott válladra hajtom. Ó, mily könnyű nekem olyankor. Olyankor csak egyet kívánok: elaludni, örökre elaludni a válladon, ölelő karodban. Ó, milyen nagy boldogság, ha csak azt érzem, hogy mellettem vagy. Hol vagy? (…) Nemsokára ismét mellettem leszel? Várlak, gyötör a hiányod. A téged örökké szerető: A.”
Lapozz tovább, a cikk folytatódik!
Oldalak
Hirdetés
