Égzengés, rémült sikoltozás és mindent beborító hamu – Így pusztult el Pompeji

Soha nem látott pusztítás
A vulkán kitörését megelőzően, a hajnali órákban a város lakói egyértelműen érzékelhették, hogy megmozdult a föld, ennek azonban a legtöbben eleinte nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Néhány órával később azonban hatalmas, baljós zajok rázták fel a lakosságot – a Föld ismét megremegett, ezúttal már érezhető volt, hogy nagy a baj.
Az ablakokból kitekintve látni lehetett, hogy a várostól kb. 10 kilométerre fekvő Vezúv elképesztő mennyiségű hamut és kődarabokat lövell ki magából, amelyek elkezdték beteríteni Pompeji városát. Az ég elsötétült, a nap eltűnt. Az emberek pánikszerűen próbáltak menekülni a katasztrófa elől, de legtöbbüknek esélye sem volt. Voltak, akiknek a lehulló törmelék okozta halálát, mások a saját otthonukban, a mindent beborító hamu miatt megfulladtak.
Az éjszakai órákban hatalmas sebességgel elindult a hegyről lefele a forró lávafolyam, ami végképp beterített mindent – aki esetleg idáig túlélt, arra is a biztos halál várt.
Pompeji katasztrófája az évszázadok során feledésbe merült, míg 1592-ben egy Domenico Fontana nevű nápolyi mérnök rá nem talált az első, felszínre került leletekre. A komolyabb ásatásokat csak jóval később, 1748-ban kezdték meg.























