Aaron úgy emlékezett a halálközeli élményére, mint valamire, ami elképesztő és felejthetetlen volt. Ő azonban nem békét érzett, hanem valami mást. „Amikor rájöttem, hogy eltávozom a világból, szomorú lettem. Az édesanyám jutott eszembe, aki a kórházban van és néz, illetve az orvosok, akik az életemért küzdenek. Bűnösnek éreztem magam, akinek szégyenkeznie kell és bántam, hogy sok célomat nem érhettem el. Persze, elfogadtam a sorsomat, nem féltem, csak csalódott voltam. Az érzékeim is egymás után tűntek el. Először a tapintásom, aztán a hallás, az ízlelés, utoljára a látásom. Minden fehér lett. Aztán egy hatalmas nyomást éreztem a mellkasomban és visszatértem.”
Fotó: Pinterest
Aaron úgy emlékezett a halálközeli élményére, mint valamire, ami elképesztő és felejthetetlen volt. Ő azonban nem békét érzett, hanem valami mást. „Amikor rájöttem, hogy eltávozom a világból, szomorú lettem. Az édesanyám jutott eszembe, aki a kórházban van és néz, illetve az orvosok, akik az életemért küzdenek. Bűnösnek éreztem magam, akinek szégyenkeznie kell és bántam, hogy sok célomat nem érhettem el. Persze, elfogadtam a sorsomat, nem féltem, csak csalódott voltam. Az érzékeim is egymás után tűntek el. Először a tapintásom, aztán a hallás, az ízlelés, utoljára a látásom. Minden fehér lett. Aztán egy hatalmas nyomást éreztem a mellkasomban és visszatértem.”