Dea azt mesélte, hogy nem sok mindenre emlékszik, de amire igen, az nagyon mellbevágó. „Előttem egy hatalmas hegy volt, aminek a tetején fény látszott és arra gondoltam, istenem, meghaltam. Nagyon sok ember ment fel a hegyre a fény irányába, de én csak arra tudtam gondolni, hogy lehetek most halott. Nem tudtam magam megnézni, de a többi halott olyan volt, mint bármelyik másik normális ember. Évek óta ez volt az első alkalom, hogy nem éreztem fájdalmat, csak dühöt. Néhány perc múlva feltűnt mellettem az unokatestvérem és azt mondta: Deanne, menj vissza. Gyerekkorom óta nem hívtak így, és ő azon kevesek egyike volt, aki tudta, hogy ez a kedvenc becenevem. Mikor megfordultam, hogy megnézzem, mit ért a „vissza” alatt, hirtelen a kórházi ágyon találtam magam. Rengeteg nővér és orvos állt körülöttem, mind azt mondogatták, hogy maradjak velük.”
Fotó: Pinterest
Dea azt mesélte, hogy nem sok mindenre emlékszik, de amire igen, az nagyon mellbevágó. „Előttem egy hatalmas hegy volt, aminek a tetején fény látszott és arra gondoltam, istenem, meghaltam. Nagyon sok ember ment fel a hegyre a fény irányába, de én csak arra tudtam gondolni, hogy lehetek most halott. Nem tudtam magam megnézni, de a többi halott olyan volt, mint bármelyik másik normális ember. Évek óta ez volt az első alkalom, hogy nem éreztem fájdalmat, csak dühöt. Néhány perc múlva feltűnt mellettem az unokatestvérem és azt mondta: Deanne, menj vissza. Gyerekkorom óta nem hívtak így, és ő azon kevesek egyike volt, aki tudta, hogy ez a kedvenc becenevem. Mikor megfordultam, hogy megnézzem, mit ért a „vissza” alatt, hirtelen a kórházi ágyon találtam magam. Rengeteg nővér és orvos állt körülöttem, mind azt mondogatták, hogy maradjak velük.”