Leszoktam a cigiről - Az 5. nap nehézségei

Régóta erősítem a dohányosok táborát- egész pontosan 7 éve-, de egy jó ideje már jómagam is untam a szagot, a bűzt, és a többi dohányzással járó kellemetlenséget. Így hát többszöri nekifutásra megdöntöttem saját rekordomat, és 5 napja nem dohányzom. Sőt, úgy terveztem, hogy a hátralévő életemben nem is fogok.

Az első komolyabb leszokásnak januárban rugaszkodtam neki, azóta pedig körülbelül havonta legalább egyszer. Az indokok általában nem arról szólak, hogy nem akarok meghalni idejekorán, vagy idegesít a szag, stb. hanem hogy nem lehet már zárt helyen rágyújtani, ill. egyre drágább a káros szenvedélyem. Ha valakinek hasonló gondolatai vannak, mint Nekem voltak eleinte, az ne is reménykedjen a leszokásban. 9 hónapba telt, de magamba beszéltem az előbbi indokokat.

Szeptembertől már nálunk is jön az elrettentő képpel ellátott cigisdoboz

A leszokás ezúttal előre jól megtervezett volt. Lefekvés előtt eltüntettem a nyomokat a lakásból (bezzeg amikor öngyújtó kellett, sosem volt, most pedig találtam egy egész kollekciót), nyitott ablaknál aludtam, hogy minden jól kiszellőzőn, és előre felhívtam füstölgő ismerőseim figyelmét arra, hogy a jövőben ne számítsanak arra, hogy együtt hódolunk a dohányzás oltárán. Emellett természetesen egész este készültem a másnapi nagy napra. A legtöbb időbe azt telt, hogy kitaláljam, mi legyen a pótcselekvés. Az előző alkalmakkor már próbálkoztam a rágózással és stressz labdával. Ezúttal úgy döntöttem, valami egészségeset és hasznosat választok, így maradtam az ásványvízivásnál. Az első nap megittam 4 literrel, azóta pedig sem a cigi nem hiányzik, és a folyadékfogyasztásom is visszaállt a normál 2 literre.

Ha mégis ránk törne az érzés, és nem tudunk ellenállni a dohányzásnak, vegyünk egy mély levegőt. Amennyiben 10 perc múlva is így érzünk, nyugodtan gyújtsunk rá, és várjunk még pár hetet, mert egyértelmű, hogy nem állunk készen a leszokásra. Aki komolyan gondolja, annak menni fog.