Az állásinterjúk okozta stresszhelyzetre számos megoldást kínálnak a szakértők, mi most mégis inkább egy rutinos álláskeresőt kérdeztünk tapasztalatairól.

„Nem az a baj, ha stresszelsz, hanem az, ha ez képes arra, hogy megbénítson” – mondja a 26 éves Hajnalka, aki élete során eddig mintegy 15 állásinterjún vette eleinte kisebb, majd nagyobb sikerrel az akadályokat.

Hajnalka jelenleg koordinátori feladatokat lát el egy multinacionális cég alosztályán, de, hogy meddig marad ebben a pozícióban, még nem tudja.
„Szeretem a kihívásokat, és ha már úgy érzem, nincs semmi kihívás a munkámban, akkor inkább továbbállok.”
Ez vezetett odáig, hogy Hajnalka mára teljes körű rutint szerzett, és mindig magabiztosan ébred az interjúk napján.

Minden kezdet nehéz

„Az első pár interjú maga volt a pokol. Előtte két nappal már alig bírtam enni, émelyegtem és éreztem, hogy nagyon gyorsan ver a szívem. Folyamatosan rossz érzés fogott el, amikor csak az interjúra gondoltam” – meséli Hajnalka, majd hozzáteszi: „A harmadik sikertelen állásinterjúm után elgondolkodtam azon, hogy vajon köze lehet-e kudarcaimnak ahhoz, ahogyan érzem magam ezekben a szituációkban. A negyedik alkalommal elhatároztam, hogy megfigyelem magamat a beszélgetés közben. Amint kijöttem az interjúról, azonnal tudtam, hogy nem sikerült. Egyfolytában mocorogtam, néha belekeveredtem a saját mondataimba, és láttam a főnök szemében, hogy ezek nem hatnak rá túl pozitívan.”

A legfontosabb lépések

Hajnalkának valóban nem sikerült az az interjú, mégis ez segített neki abban, hogy változtasson, és azóta kihívásnak tekinti ezeket a helyzeteket is. „Először elmentem egy pszichológushoz, aki tényleg adott pár jó tippet, de igazából magamtól akartam legyőzni a félelmemet. Hónapok alatt 

kialakítottam egy rutint, egy lépcsőt, amelynek minden fokát végigjárom, amikor állásinterjúra kerül a sor.”