"Rajongó típus vagyok, szeretek odalenni a partneremért" - Interjú Lakatos Leventével

"Mindig az újdonságot keresem"

Te romantikus embernek tartod magad?

Igyekszem, de nem mindig sikerül. (nevet) Sőt, gyakran elég nyers tudok lenni, könnyen bántok meg embereket.

A pároddal is nyers vagy?

Amit sokan nyerseségként értelmeznek tőlem, az valójában maximalizmus. Az embernek például ritkán esik jól, ha számon kérnek rajta olyasmit, amit megígért, de nem tett meg. Mindenesetre próbálok minden tekintetben odafigyelni a körülöttem lévőkre, próbálom megérteni a mozgatórugókat és igyekszem megfejteni, mit kellene reagálnom, de gyakran előbb cselekszem, mint ahogy a gondolat végigfutna az agyamon. Szóval módosítanék, nem nyers, hanem hirtelen vagyok. (nevet)

Oké, nem vagy túl romantikus. De mi a helyzet a szenvedéllyel?

Azzal nincsen baj. Sőt! Azt tapasztalom, hogy valamiféle előítéletként az az elvárás velem szemben, hogy egy rideg szemétláda legyek a párkapcsolataimban. És amikor ez kiderül, hogy nem vagyok az, a másik fél csalódik. Valójában egy rajongó típus vagyok, szeretek odalenni a partneremért. Sőt, ha nem ereszkedik rám a rózsaszín köd, az egészet megette a fene, senkivel nem vagyok együtt csak azért, hogy ne legyek egyedül vagy, hogy valaki mosson rám.

A karakterek megalkotásánál mennyit használsz fel a saját tulajdonságaidból?

Változó mennyiségben. Minden karakteremben van belőlem, meg sem születnek a fejemben olyan szereplők, aki távol állnának tőlem – még a negatív szereplők is hordoznak saját tulajdonságokat. De az igazat megvallva nem laboratóriumi körülmények között készítem a karaktereket, hagyom, hogy az írási folyamat során vadon kinőjék magukat a fejemben.

Van kedvenc íród?

Semmiben sincsenek kedvenceim, ebből a szempontból elég hálátlan vagyok. Nehezen ragaszkodok, mindig az újdonságot keresem. Könyv esetében az a lényeg, hogy a fülszöveg felkeltse az érdeklődésemet, és olyan közegben játszódjon, ami izgalomba hoz. Nincs olyan író, akitől bármit és bármennyit elolvasnék, ilyesmit a saját olvasóimtól sem várnék el.

Jelenleg mit olvasol?

Jelenleg semmit. Írási folyamat közben nem olvasok, egyrészt félő, hogy hatással lenne rám a másik könyv sztorija, másrészt lelkiismeret-furdalásom lenne, hiszen az olvasással töltött időt írásra is fordíthatnám. Könyvleadás után pedig el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy idegen kötetet élvezettel olvassak, hiszen olyan élénken lüktet még bennem a saját sztorim, hogy nehezen fogadom be mások történetét. De például nemrég megjelent egy thriller, amit már be is szereztem, és várom, hogy elkezdhessem: Mindig is éjjel lesz a címe, Liz Nugent írta.

Hogyan néz ki egy olyan napod, amikor írsz?

Általában éjjel vagy hajnalban írok. Ilyenkor kora este lefekszem aludni, este tíz körül kelek, leviszem a kutyát, majd elkezdek dolgozni. Nem kilóra írok, tehát nem minden este születnek új fejezetek, sokszor előfordul, hogy inkább újraolvasok és kijavítok korábban megírt részeket. Egy-egy fejezeten általában háromszor-négyszer átmegyek, mire úgy érzem, készen van. Igyekszem alapos lenni.

Fotó: Facebook/Lakatos Levente