"Rajongó típus vagyok, szeretek odalenni a partneremért" - Interjú Lakatos Leventével

Új könyve kapcsán beszélgettünk az egyre népszerűbb íróval.

Interjú Lakatos Leventével

A 31 éves Lakatos Levente a 2010-es Barbibébi című regényével robbant be a magyar irodalmi életbe, amelynek máig oszlopos tagja maradt. Belekóstolt a színészetbe, dolgozott újságíróként, jelenleg azonban regényíróként aposztrofálja magát. Nemrég jelent meg új könyve, a Szigor harmadik kötete, A hatalom szabályai, ennek kapcsán beszélgettünk vele írásról, romantikáról és szenvedélyről, illetve arról, hogy milyen tervei vannak a jövőben.

"Próbálok romantikus lenni, de nem mindig sikerül"

Milyen érzés látni, hogy a könyv, amin dolgoztál, végre a boltok polcaira került?

Nálam nem a végtermék okoz örömöt, hanem az odáig vezető út, az alkotói folyamat, az, amit írás közben átélek. Abból tanulok, az alakít rajtam. Általában, amikor a kötet a polcokra kerül, én már fejben valamilyen egészen más történetben járok.

Jól tudom, hogy a Szigor először e-könyvben jelent meg, és csak később lett papíralapú kiadása? A népszerűség miatt volt erre szükség?

A Szigor az egyik napilapban indult el folytatásos novellasorozatként, hétvégenként jelent meg belőle egy egyoldalas anyag, és annyira népszerű lett az olvasók körében, hogy szerették volna, ha folytatnám - így lett belőle e-könyv formátum. Sokan viszont konzervatívak, ha könyvről van szó, nem szeretik a digitális formátumot, ezért döntöttünk amellett, hogy három-négy e-könyv részből papírkötet is készül. E-könyvben összesen tíz részből áll a sorozat, amely három papírkötetet tesz ki – így lett klasszikus könyvként trilógia a sorozatból.

El tudnád képzelni, hogy film, esetleg sorozat készüljön belőle?

Tévésorozat-párti vagyok, úgy gondolom, az egy kicsit időszerűbb, mint a film, ezért is örültem, amiért idén több producer is megkeresett azzal, hogy érdekelné őket a projekt. Talán lesz ebből egyszer valami, talán nem. Természetesen boldog lennék, ha megelevenednének a karaktereim, de a mozgókép egy mellékvágány, én elsősorban a regényeimre koncentrálok.

Megmondom őszintén, nekem a Szigorról A szürke ötven árnyalata jutott eszembe. Te hogy látod ezt, tényleg van kapcsolat?

Nem olvastam Az ötven árnyalat-trilógiát, nagyjából huszonöt oldal után letettem az első részt, de a filmeket láttam. Azok alapján azt gondolom, hogy a hasonlóságot legfeljebb abban találni, hogy mindkét történetben öltönyös alfahím a főszereplő férfi. Viszont miközben A szürke ötven árnyalata egy BDSM világba repítő erotikus történet, a Szigor egy szexuálisan hétköznapinak mondható pár történetét meséli el, nem a testiség, annak formái vagy annak kiteljesedése áll a fókuszban. Nem is nagyon szeretem, amikor erotikus regényekként emlegetik a Szigor részeket. Való igaz, vannak bennük szexjeleneteket, de nem több, mint a klasszikus romantikus regényekben. A különbség, hogy míg a klasszikus romantikus regényekben általában megállnak a csóknál, én tovább megyek. Azt hiszem, hogy a mai, nyitott világban álságos is volna megállnom a csóknál. Fogalmazzunk úgy, hogy a Szigor egy modern romantikus regénysorozat.

Van valami oka annak, hogy a thriller és a modern romantika műfajában alkotsz leginkább?

Ízlés szempontjából a thrillerek, pontosabban a pszichológiai thrillerek állnak hozzám a legközelebb, de a romantikus műfaj is számtalan lehetőséget ad a szerzői kibontakozásra. És itt nem a szexjelenetekre gondolok. (nevet) A Szigor esetében például a politikai keretvilág az, ami rengeteg lehetőséggel kecsegtetett írás közben. Sokan megijednek, amikor a politika szót hallják, de senki ne gondolja azt, hogy a könyv politizál, sokkal inkább a háttérben zajló hatalmi játszmákkal foglalkozom.

Lapozz, az interjú folytatódik a következő oldalon!

Fotó: Facebook/Lakatos Levente

Oldalak

Szólj hozzá Te is!