Mit adhat nekünk az irigység? Felismeréseket, hogy mire van szükségünk

Hogy ez nem így van?

Tudjuk, hogy szomszédunk soha nem dolgozott, mégis van neki, barátaink talán nem is akartak kisbabát, mi meg már annyi mindenről lemondtunk, s még sincs. Hogy van ez? A Világ rendje az Egyensúly! Nem csak egy életre, de életekre is vonatkozik, melyeket nem mindig látunk, láthatunk, hisz mikor megszületünk, nem véletlenül megyünk keresztül a „felejtés zónáján”!

Meglehet, egy nagyon nehéz, terhelt élet van egy- egy könnyebbnek tűnő mögött, ahogy sok élet gyakorlása csúcsosodik ki egy kisgyerekben megmutatkozó nagy tehetségben. Nem tudhatjuk! Ám azt igen, hogy Rend van a világban – még ha mi nem is látjuk! Életünk, ami most van – kincs. Azzal kell gazdálkodnunk! Kár lenne elszalasztani megélését, ahogy kár bármit is tennünk, ha nem vagyunk jelen!

Éljük meg a kora reggeli felkelést, hogy tudja adni azokat a csodákat, melyeket nem kap meg az, aki sokáig alszik! Ő nem azt kapja, ő a sokáig alvás csodáját kapja. Mindkettő tele van izgalommal, különlegességgel. A kisbaba nagyszerűségét az kapja, akinek van, s hiba szüleinek mozi, színház, bulik után vágyakozniuk addig, amíg nincs ott az ideje! Ahogy a kisbaba nélküliségnek is megvannak a maga csodái, hisz szabadabban választhatunk a programok között.

Ha itt vagyunk, oda vágyunk, ha ott vagyunk, ide vágyunk – hogy is van ez? Azt hisszük, hogy a „szomszéd füve zöldebb”, de ha ott lennénk, a magunkét látnánk annak! Mit adhat mégis nekünk az irigység? Felismeréseket, hogy merre menjünk! Ha egy nagyobb házban felszabadultabbnak, inspiráltabbnak éreznénk magunkat, nézzük meg, hogy egyensúlyban van –e annak megteremtése azzal, amit irigylünk? Egy kisbabáért le tudunk –e mondani szabadságunkról, önmagunkról, hisz a gyerekek „ego törők”, megértünk – e rá? Kell –e az a divatos ruha, ha annak az ára a túlórákból keletkezik?

Meglehet, hogy ezeknek a fényében már nem is olyan fontos a nagy ház, a szép ruha, az utazás – legfeljebb csak egy dolog az, melyet nem lehet dekázni, melynek csodája mérhetetlen, de aminek viszont rendeltetett ideje van, s az a gyermek. Őt nagy alázattal fogadjuk, ha jön, s nagy alázattal várjuk, ha még nincs. Mert ez az alázat az a munka, melyet másban munkának hívunk.

Fotó: Ask.fm