Roppant érdekes, hogy a film egyik legemlékezetesebb és legszebb jelenetében Phil egyfajta istenségként hivatkozik magára. Ekkor már kezd megbékélni a ténnyel, hogy az időcsapdában ragadt. A nap minden egyes mozzanatát tökéletesen ismeri - tudja, mikor ejti el a tálcát az étkezde pincérnője, milyen ütemben követik egymást az autók az úttesten, de még az egyes helybéliek élettörténetével tisztában van -, vagyis már nem érhetik meglepetések. Életében először teremtő erővel ruházta fel a sors - akár a Truman show Christofját (Ed Harris) -, ténylegesen alakíthatja, formálhatja a szűkös időkorlátok közé zsúfolt univerzumát, de ezt az adottságot csak akkor képes az előnyére fordítani, amikor elengedi az egóját (elfelejti "isteni" mivoltát).
Philnek egész egyszerűen rengeteg ideje van arra, hogy jobb emberré váljon, és ezt végül ki is használja. Ennyiben Az őslakó című kamaradráma történelemprofesszorára emlékeztet, aki tízezer évet élt le a Földön, rengeteg történelmi kornak volt szemtanúja, kipróbált megannyi szerepet és hivatást, roppant értékes tudást szívott magába, de mindezt nem önmagának, hanem a vakvéletlennek köszönhette. Hogy Phil számára az időhurok a poklot vagy a purgatóriumot jelenti-e, azt nem mi fogjuk eldönteni (a vallási jellegű magyarázatok egyébként a mai napig versengnek egymással), mindenesetre a film zseniálisan sáfárkodik a rendhagyó alapszituációval, a karakterek színesek, rétegzettek és bűbájosak, a forgatókönyv fordulatai tökéletes ritmusban érkeznek, a színészi alakítások pedig mesteriek. A szinkron is pompásra sikeredett: a Bill Murray hangját kölcsönző Tahi Tóth László kifogástalan munkát végez.
Fotó: pinterest.com
Roppant érdekes, hogy a film egyik legemlékezetesebb és legszebb jelenetében Phil egyfajta istenségként hivatkozik magára. Ekkor már kezd megbékélni a ténnyel, hogy az időcsapdában ragadt. A nap minden egyes mozzanatát tökéletesen ismeri - tudja, mikor ejti el a tálcát az étkezde pincérnője, milyen ütemben követik egymást az autók az úttesten, de még az egyes helybéliek élettörténetével tisztában van -, vagyis már nem érhetik meglepetések. Életében először teremtő erővel ruházta fel a sors - akár a Truman show Christofját (Ed Harris) -, ténylegesen alakíthatja, formálhatja a szűkös időkorlátok közé zsúfolt univerzumát, de ezt az adottságot csak akkor képes az előnyére fordítani, amikor elengedi az egóját (elfelejti "isteni" mivoltát).
Philnek egész egyszerűen rengeteg ideje van arra, hogy jobb emberré váljon, és ezt végül ki is használja. Ennyiben Az őslakó című kamaradráma történelemprofesszorára emlékeztet, aki tízezer évet élt le a Földön, rengeteg történelmi kornak volt szemtanúja, kipróbált megannyi szerepet és hivatást, roppant értékes tudást szívott magába, de mindezt nem önmagának, hanem a vakvéletlennek köszönhette. Hogy Phil számára az időhurok a poklot vagy a purgatóriumot jelenti-e, azt nem mi fogjuk eldönteni (a vallási jellegű magyarázatok egyébként a mai napig versengnek egymással), mindenesetre a film zseniálisan sáfárkodik a rendhagyó alapszituációval, a karakterek színesek, rétegzettek és bűbájosak, a forgatókönyv fordulatai tökéletes ritmusban érkeznek, a színészi alakítások pedig mesteriek. A szinkron is pompásra sikeredett: a Bill Murray hangját kölcsönző Tahi Tóth László kifogástalan munkát végez.