Phil - aki a képen látható jelenetben épp felébred Sonny & Cher I Got You Babe című számára - tulajdonképpen a "gyász fázisait" éli meg, ahogy lassan megbékél a helyzetével. Eleinte hitetlenkedik, majd dühbe gurul, végül depresszióba süllyed (jó néhányszor végezni próbál magával, de minden öngyilkossága után újrakezdődik a nap), majd jön az elfogadás stációja. Philt végül ez utóbbi teszi jobb emberré. Amikor már magasról tesz az egészre (Ritát sem akarja az ujja köré csavarni, és az időcsapdából sem akar kikecmeregni), és meleg, önzetlen szeretettel fordul oda embertársaihoz (nemcsak Ritához és Larry-hez, de az utcasarkon pénzt kéregető, öreg hajléktalanhoz is, akit korábban szinte észre sem vett), megtörténik a "csoda". Az idő kereke tovább görög, Phil új esélyt kap az élettől, de - és ez a legfontosabb - a következő nap reggelén már teljesen más személyiségként ébred.
Jellemfejlődése nyílegyenes és különösebb zökkenők nélküli, de hát mit is várjon az ember egy hollywoodi filmtől? Ramis egyébként néha már a giccshatárig óvakodik, amikor azt mutatja be, hogyan csiszolja magát nemes lélekké a főszereplő (megment egy fáról lezuhanó kisfiút, egy félrenyelt falattól fuldokló férfit, virtuóz zongoraművésszé képezi magát, elmerül a jégszobrászkodás fortélyaiban), na meg időközben az öntelt, pökhendi Philt is hiányolni kezdjük, de ennyi engedményt talán még a szőrösszívű nézők is tehetnek.
Fotó: pinterest.com
Phil - aki a képen látható jelenetben épp felébred Sonny & Cher I Got You Babe című számára - tulajdonképpen a "gyász fázisait" éli meg, ahogy lassan megbékél a helyzetével. Eleinte hitetlenkedik, majd dühbe gurul, végül depresszióba süllyed (jó néhányszor végezni próbál magával, de minden öngyilkossága után újrakezdődik a nap), majd jön az elfogadás stációja. Philt végül ez utóbbi teszi jobb emberré. Amikor már magasról tesz az egészre (Ritát sem akarja az ujja köré csavarni, és az időcsapdából sem akar kikecmeregni), és meleg, önzetlen szeretettel fordul oda embertársaihoz (nemcsak Ritához és Larry-hez, de az utcasarkon pénzt kéregető, öreg hajléktalanhoz is, akit korábban szinte észre sem vett), megtörténik a "csoda". Az idő kereke tovább görög, Phil új esélyt kap az élettől, de - és ez a legfontosabb - a következő nap reggelén már teljesen más személyiségként ébred.
Jellemfejlődése nyílegyenes és különösebb zökkenők nélküli, de hát mit is várjon az ember egy hollywoodi filmtől? Ramis egyébként néha már a giccshatárig óvakodik, amikor azt mutatja be, hogyan csiszolja magát nemes lélekké a főszereplő (megment egy fáról lezuhanó kisfiút, egy félrenyelt falattól fuldokló férfit, virtuóz zongoraművésszé képezi magát, elmerül a jégszobrászkodás fortélyaiban), na meg időközben az öntelt, pökhendi Philt is hiányolni kezdjük, de ennyi engedményt talán még a szőrösszívű nézők is tehetnek.