Bár a Columbia Pictures azt akarta, hogy a forgatókönyv világos magyarázatot adjon az időhurok-helyzetre (elő is álltak az ötlettel, miszerint Philt egy cigányasszonynak kéne megátkoznia - melyik Stephen King-horrorban is láthattunk hasonlót?), Ramis végül meggyőzte őket, hogy az egész történet sokkal érdekesebb és univerzálisabb, ha ez a rejtély mindörökké homályban marad. A bizarr csapdahelyzetnek tehát nincs észszerű magyarázata, a Groundhog Day így rendkívül távolra sodródik a hasonló témával operáló tudományos-fantasztikus daraboktól, sőt néhány pillanatában már-már olyan, akár egy virtigli szerzői film.
A nézőt még sem hagyja nyugodni a kérdés: miért sínylődik Phil az idő börtönében? Miért éli át újra és újra a Mormota-napot, miért találkozik ugyanazokkal az unalmas emberekkel az utcán, a panzióban, az étkezdében, illetve a poros kisváros különböző pontjain? François Truffaut óta tudjuk, hogy az idő mérhetetlenül lelassulhat, ha az ember szerelmes lesz, és a Groundhog Day elsősorban mégiscsak arról mesél - és az időhurok ebben az esetben lehet akár allegória is -, hogy egy férfinak rengeteg áldozatot kell hoznia egy nő kegyeiért, folyamatosan meg kell újulnia, meg kell tagadnia önmagát, le kell vedlenie különböző személyiségeit, akár kígyó a bőrét. Ahogy telnek-múlnak a végtelennek tűnő, ijesztően egyforma napok, Phil egyre több ügyes módszert eszel ki Rita meghódítására, de sosem jön be a számítása. Eleinte csak le akarja fektetni a nőt - kudarcot is vall -, de amikor teljes egyéniségével becsüli meg - nem is szólva a város többi lakójáról -, s ezáltal háttérbe szorítja kisszerű érdekeit, minden megváltozik...
Fotó: pinterest.com
Bár a Columbia Pictures azt akarta, hogy a forgatókönyv világos magyarázatot adjon az időhurok-helyzetre (elő is álltak az ötlettel, miszerint Philt egy cigányasszonynak kéne megátkoznia - melyik Stephen King-horrorban is láthattunk hasonlót?), Ramis végül meggyőzte őket, hogy az egész történet sokkal érdekesebb és univerzálisabb, ha ez a rejtély mindörökké homályban marad. A bizarr csapdahelyzetnek tehát nincs észszerű magyarázata, a Groundhog Day így rendkívül távolra sodródik a hasonló témával operáló tudományos-fantasztikus daraboktól, sőt néhány pillanatában már-már olyan, akár egy virtigli szerzői film.
A nézőt még sem hagyja nyugodni a kérdés: miért sínylődik Phil az idő börtönében? Miért éli át újra és újra a Mormota-napot, miért találkozik ugyanazokkal az unalmas emberekkel az utcán, a panzióban, az étkezdében, illetve a poros kisváros különböző pontjain? François Truffaut óta tudjuk, hogy az idő mérhetetlenül lelassulhat, ha az ember szerelmes lesz, és a Groundhog Day elsősorban mégiscsak arról mesél - és az időhurok ebben az esetben lehet akár allegória is -, hogy egy férfinak rengeteg áldozatot kell hoznia egy nő kegyeiért, folyamatosan meg kell újulnia, meg kell tagadnia önmagát, le kell vedlenie különböző személyiségeit, akár kígyó a bőrét. Ahogy telnek-múlnak a végtelennek tűnő, ijesztően egyforma napok, Phil egyre több ügyes módszert eszel ki Rita meghódítására, de sosem jön be a számítása. Eleinte csak le akarja fektetni a nőt - kudarcot is vall -, de amikor teljes egyéniségével becsüli meg - nem is szólva a város többi lakójáról -, s ezáltal háttérbe szorítja kisszerű érdekeit, minden megváltozik...