#filternélkül: Anya és tortakirálynő - Ismerd meg BebePiskótát!

Egy nagyszőlősi lány, aki egyetemistaként az egész kollégiumot ellátta elképesztő süteményekkel, ma pedig már anyukaként - néhány lopott órában - segít másoknak, hogy felfedezhessék tehetségüket a desszertek izgalmas világában. Bebének közel hatezres követői tábora van az Instagramon, de nemcsak izgalmas receptjei, hanem baba-mama témában írt írásai miatt is egyre népszerűbb a közösségi médiában.

#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel

Véleményvezérek, akiket százezrek követnek. Divatos ruhák, luxuskozemtikumok, drága éttermek és lélegzetelállító utazások - dolgok, amelyekről a legtöbben csak álmodozunk. Igazán jó influencernek lenni azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Új sorozatunkban hazánk leghíresebb vloggereit, youtubereit és Instagram modelljeit kérdezzük arról, mi a valóság, amit a filterek elrejtenek.

Aki kérdez: Lakatos Melinda

A lány, aki besütötte magát a legnépszerűbbek közé

Nagy-Pojdin Beáta - vagy ahogyan az interneten a legtöbben ismerik, BebePiskóta - mégcsak 24 éves, de már van egy gyönyörű kislánya és egy olyan hobbija, amelyben egyedülállót alkotott. Az egyik legnépszerűbb magyar desszertkészítő az Instagramon, aki szívesen megosztja tapasztalatait és néhány receptjét azokkal, akik szeretnének kísérletezni a konyha édesebbik oldalán. Bebe már gyerekkora óta édesszájú, mindig is cukrász szeretett volna lenni, de nemcsak édesipari oklevelet szerzett, szociális munkásként is lediplomázott. Ha pedig ez nem lenne épp elég, időközben férjhez ment és megszületett első gyermekük is, és bár a babavárás alatt sok nehézségük volt, mégis életük legnagyobb ajándékának tekintik a kis Emesét.

A fiatal anyuka azt mondja, korábban azt hitte, nem lesz ideje semmire a baba mellett, de meglepetésére jobban tud foglalkozni a tortázással és a közösségi médiával, mint eddig bármikor. A befektett energia pedig szépen kamatozik, hiszen több ezren követik őt az Instagramon, ráadásul sok anyuka nemcsak a tortáit imádja, hanem szimpatizál vele az őszinte, gyerektémájú posztjai miatt is.

Interjú Nagy-Pojdin Beátával, BebePiskótával

Egy kárpátaljai városban nőttél fel, amihez képest nagy változás lehetett a budapesti lét. Miért költöztél fel?

Debrecenben kezdtem meg a tanulmányaimat orosz szakon, de végül azt félbehagytam. Nagyon fiatal voltam, 17 éves és nem igazán tudtam mit akarok. Nem volt egyszerű az állampolgárságom körüli adminisztráció és mivel fiatalkorú voltam, mindenhez szülői engedély kellett. Katasztrófa volt az egész. Úgy döntöttem, átjelentkezek előkészítőre a Balassi Intézetbe, ahol elvégeztem a magyar-angol szakot. Teljesen egyedül, rokonok és barátok nélkül jöttem fel Budapestre öt évvel ezelőtt. Kollégiumban laktam, ahol szerencsére hamar sikerült jó ismerettségeket kötnöm. Sok nehézség volt eleinte, a rengeteg ember, az állandó jövés-menés, a tájékozódás, a tömegközlekedés. Sokkoló volt. Lementem az aluljáróba, rögtön elkaptak a kéregetők, én pedig mindenkinek segíteni akartam, pedig nagyon kevés pénzem volt. Az utolsó kétezresemet is odaadtam egy könyvjelző-osztogatónak. Az egyetem alatt lassan megszoktam, hogy mennek a dolgok a fővárosban és alkalmazkodtam a körülményekhez, de nem tudnám itt leélni az életemet. Már terhes voltam, amikor lediplomáztam szociális munkásként, de a nagy szerelem már akkor is a sütés volt.

Mindig is ezzel szerettél volna foglalkozni igazán?

Persze! Már gyerekkoromban is eszméletlenül édesszájú voltam és szerettem sütögetni is. Mindig én készítettem el a jeles alkalmakra a süteményeket a családban. A kollégiumban bontakozott ki igazán a szenvedélyem, sokat kísérletezgettem és természetesen mindig akadt olyan, aki letesztelje. Egyre több pozitív visszajelzést kaptam, így arra gondoltam, hogy érdemes lenne elvégezni egy ilyen irányú képzést. Nagy reményeket fűztem a cukrászsulihoz, de sajnos nem az várt, amire számítottam. Minden krémet margarinból kellett elkészítenünk, silány alapanyagokból dolgoztunk, elavult desszerteket sütöttünk. Ki eszik ma már grillázst, de tényleg? A macaront, mousse tortát és európai desszerteket hírből sem ismerik az állami képzések, pedig a legtöbb fiatal azért megy ilyen pályára, mert finom, jó minőségű és divatos édességeket szeretne készíteni. Egy cukrásznak tudnia kell az alapokat, nem ezt vitatom, de nem áll meg a világ a dobostortában és az Esterházy-ban. Ha az ember kreatív szeretne lenni ebben a szakmában, akkor muszáj továbbképeznie magát, mert ma már nem kizárólag a hagyományos, tradícionális magyar cukrásztermékeket keresik az emberek.

Te hogyan tudtad fejleszteni a tudásodat?

Abszolút autodidakta módon, megnéztem egy sor YouTube videót, de sokat inspirálódtam a különböző külföldi blogokból, receptgyűjteményekből és fotókból. Nagyon sok próbálkozás és elrontott recept van a hátam mögött. Ez nagy kihívást jelentett, mert igyekeztem önállósítani magamat a szüleimtől és diákmunkákból éltem, így nagyon nem volt mindegy, hogy a drága vajat vagy a tejszínt mire használom fel. Megtanultam spórolni, beosztani a beoszthatatlant és veszteségmentesen dolgozni. Formatortát éppen ezért már nem is csinálok, mert ott nagyon sok tészta leforgácsolódik, amiből egy cukrászda tud kókuszgolyót csinálni, számomra viszont csak felesleg volt. Egy alkalommal például annyira ki volt centizve a pénzem, hogy egy olcsóbb ételfestéket vettem egy tortához, a baj csak az volt, hogy sóalapú volt, így dobhattam ki az összes krémet és kezdhettem előlről. Az egy nagyon nehéz pillanat volt, mert tényleg sakkozni kellett, hogy elég legyen mindenre a pénzem. A tökéletes burkolókrémem kifejlesztése nagyon hosszú álmatlan éjszakákba és több kiló vajba került, de megérte. Elmehettem volna persze egy exkluzív workshopra, mert rengeteg ilyen van, számomra azonban ez megfizethetetlen lett volna.

Elvégezted az iskolát, de végül mégsem mentél cukrászdába dolgozni. Miért alakult ez így?

Hosszú hónapokig jártam egy cukrászdába szakmai gyakorlatra, ott megtapasztaltam, hogy milyen húzós és pörgős tud lenni ez a szakma. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, de más irányt vett az életem. Férjhez mentem, szültem egy szép babát és lediplomáztam, mert párhuzamosan végeztem az Eltét. Elég aktív volt a tavalyi év emiatt. Azt gondoltam, hogy a baba mellett nem is lesz majd időm mással foglalkozni, de meglepő módon mégis azt érzem, hogy elkezdődött a szakmai kiteljesedésem. Egyre ügyesebben egyeztetem össze a tortázást a háztartás vezetésével, az Emese körüli teendőkkel és még a férjemre is jut idő. Nagy szerencse, hogy nem vagyok sem beosztott, sem vállalkozó, csak hobbicukrász. Nincs egy állandó kényszer, hogy süssek, csak a magunk örömére teszem, illetve akkor, ha egy-egy családtag, ismerős megkér rá. Nagyon sokan megkeresnek az Instagramon, hogy szeretnének tortát rendelni tőlem, de erre sajnos se lehetőségem, se kapacitásom, de nagyon jól esik az érdeklődés. Sokan a receptjeimről érdeklődnek, amelyeket szívesen megosztok másokkal, de van néhány titkos, saját fejlesztés, amit nem adok ki a kezemből. A férjem mindig mondja, és igaza is van, hogy ne neveljem ki online magamnak a konkurenciát.

A legtöbb nőnek a baba érkezése szétforgácsolja a korábbi rendet az életében, te viszont most vagy a legaktívabb. Nemcsak a tortacsodákat készíted rohamos ütemben, hanem egyre nagyobb a követői bázisod az Instagramon. Hogyan csinálod?

Természetesen nem megy minden egyszerre, nagyon nehéz zsonglőrködni az idővel. A legtöbbször csak akkor tudok sütni, amikor a baba alszik, ez pedig este van. Nem lehet rá egy szavam sem, már megtanult a robotgép zaja mellett aludni. A sütés számomra hobbi, kikapcsolódás, ami feltölt a babázás mellett. Nem akartam elhanyagolni, kiesni a ritmusból, mert ha nem gyakorolsz folyamatosan, sokkal nehezebb dolgozni. Ha három hónapig nem burkolsz be egy tortát, akkor kimegy a rutin a kezedből. Olyan kéthetes lehetett Mesi, amikor elkezdtem újra sütni. A terhességem alatt maradt csak ki hosszabb idő, de akkor sem azért, mert nem akartam volna sütni, hanem mert kórházba kerültem. Terhességi toxémiám lett, előtte pedig vesemedence-gyulladásom volt, közben pedig az államvizsgámra készültem. A titok talán az, hogy szívből csinálom, nem kötelességből és követem a trendeket.

Ha már a trendeknél tartunk, mit látsz, milyen az idei tortadivat? Mik mennek leginkább az Instagramon?

Az idei évben egyértelműen az úgynevezett "fault line cake" a legmenőbb. Én is csináltam már ilyet, a kislányom kapta az első születésnapjára. Ez egy olyan klasszikus, kerek, piskótatorta, aminek a külső részében helyet kap egy ejtett vonal, amitől úgy néz ki, mintha egy repedés húzodna végig a sütemény külső peremén. A tavalyi évben nagyon népszerű volt és idén is sokan kérik a számos tortákat, amelyeket gazdagon diszítünk, macaronokkal, virágokkal és más édességekkel. Ezeket elég macerás elkészíteni, de nagyon szeretik őket. Az én szívem csücskei a mousse-torták, amiket sokan nem szeretnek, mert a tükörglazúr miatt kicsit olyan a hatása, mintha műanyagból lenne a sütemény. A kézzel festett tortákat is sokan kedvelik, ezek nagyon személyesek tudnak lenni, hiszen csak a fantáziánk szabhat neki határt. Nagyon jó érzés, hogy sok barátom megtisztel azzal, hogy rámbízzák a díszítést, kifejezetten szeretem az egyénre szabott, különleges tortákat, az mindig kihívás.

Mi a helyzet az ízekkel?

A magyar emberek ízlése e tekintetben két részre osztható, vannak akik a klasszikus ízeket kedvelik, nem engednek a csoki- vagy a gyümölcstörtából, de egyre többen akadnak a kísérletezők is. Egyre népszerűbbek az olyan ízek, mint a bazsalikomos-citromos túrótorta vagy a sós mogyoró, karamellizált popcorn. Úgy vettem észre, hogy az évszak is meghatározó, a hidegebb időben a jól ismert csoki- és kekszmárkák ízvilágát keresik, a melegebb, tavaszi-nyári időszakban pedig a legtöbben túrós, gyümölcsös tortákat keresik. Néha muszáj kompromisszumokat is kötni, mert egyre több az ételallergiás, ilyen irányban is szoktam kísérletezni. A legtöbbször saját célra cukormentes tortákat sütök, mert muszáj odafigyelni arra, hogy ne hízzunk meg.

Van olyan torta, amit sosem készítenél el? Volt már extrém elképzelés?

Egy tortatípus van, amit nem vagyok hajlandó elkészíteni, a leánybúcsús torták, amik valami obszcén formát vagy jelenetet ábrázolnak. Sokan keresik ezeket, de számomra ezeket nem esne jól elkészíteni. Ezer jobb ötletem van, mindig próbálok ezekről lebeszélni mindenkit. Már több részeg Barbie-s tortát elkészítettem, ami szerintem nem perverz, mégis humoros. A másik dolog, amihez nem adnám a nevem azok a szarkasztikus feliratok, amik sokak szerint viccesek. Nem tudnám jó szívvel ráírni egy születésnapi tortára, hogy "Egy évvel közelebb vagy a halálhoz!" vagy azt, hogy "Örülj, idén még megélted a szülinapodat!". Nekem ez nem fér bele.

A babás bejegyzéseid is nagyon népszerűek. Mennyire alakult tudatosan a jelenléted a közösségi médiában?

Abszolút nem volt tudatos, mindent érzésből, hobbi szinten csinálok. Bloggal kezdtem, amire feltöltöttem néhány receptemet. Csak néhány ismerősöm követte, nem voltam gasztroguru, csak kedvtelésből csináltam. Később egy Facebook-oldalam is lett BebePiskóta néven, ahol egyre több követőm lett és egyre többen like-olták a bejegyzéseimet. Az egyetem alatt egyre kevesebb lett az időm, a blogolás pedig már nem fért bele, ekkor kaptam rá az Instagramra. Ehhez csak a telefonom kellett, tudtam vele fotózni, szerkeszteni és posztolni is. Egy alkalmazás segítségével pedig extra gyorsan elkészülnek a posztok, mivel a hangot szöveggé alakítja, így nem kell órákig pötyögni, elég ha elmondom szóban, amit a bejegyzésbe írnék. Szerencsére nagyobb erőfeszítés nélkül egyre több követőm lett, már lassan 6.000-en vannak. Nagyon szeretik a receptes bejegyzéseket, sokaktól kapok vissza fotókat, amelyeken megmutatják, hogyan készítették el az általam megálmodott desszertet. Ez mindig nagyon jó érzés. Ugyanakkor az életem másik fontos része az anyaság, így időről-időre megjelennek az ezzel kapcsolatos gondolataim is. Ezt szintén sokan szeretik, rengeteg anyuka követ, akiknek hasonló örömeik és nehézségeik vannak kisgyerekes szülőként. Sőt, néha ötvözöm a kettőt! Emese a közelmúltban lett egyéves, az elmúlt 12 hónapban pedig mindig kapott egy tortát a hónapfordulókon, amit a férjemmel és én, illetve az ő kollégái ettünk meg. Ezek a posztok is nagyon népszerűek voltak. Szoktam Instagram Story-kat is csinálni, nyereményjátékom is volt, és olykor szponzoráció céljából is megkeresnek különböző cégek. Ez egy szuper dolog, de nem tudom meddig fog tartani ez az influencer-láz, így nem ebben látom a jövőmet, hanem egy saját cukrászműhelyben.

Mekkora veszélye van annak, hogy az interneten megosztod a munkáidat? Nem szoktak visszaélni a fotóiddal?

Sajnos találkoztam már ilyen helyzettel, amit nem tudom, hogyan kellene kezelnem. Én is rengeteget inspirálódok más cukrászok munkáiból, de akkor megjelölöm azt a cukrászmestert, aki kitalálta az adott desszertet vagy díszítési technikát. Elég rossz érzés, amikor sok munkád és energiád van benne egy tortában és valaki más ékeskedik a te szellemi tulajdonoddal. Volt olyan is, aki lemásolta egy ötletem vagy épp sajátjaként osztotta meg az általam kifejlesztett receptet. Felbosszant és mérhetetlenül rosszul esik, de nem szoktam szóvá tenni. Mindenki rendezze el a maga lelkiismeretével, ha ilyet csinál.

Ha egyszer lesz egy saját cukrászdád, akkor azt milyennek képzeled el?

Az én álomcukrászdám nem lenne nagy, a választék sem lenne olyan széles. Talán 10-15 féle süteményt lehetne benne kapni. Úgy vettem észre, hogy leginkább a pitéket, sajttortákat és kekszeket szeretik az emberek, ezekből lenne több. Biztosan lenne a desszertek mellé egy nagyon jó minőségű kávé, amihez kapóra jön, hogy a bátyám barista. Ez valós terv, olyan öt év múlva már nagyon boldogan belevágnék, most azonban a költözés és a kistesó projekt van porondon. Ha sikerül kiköltöznünk az agglomerációba, végre lesz egy saját műhelyem, mert egyelőre az albérletünk körülbelül négy négyzetméteres konyhájában, egy ezeréves gázsütőben és egy szupermarketben vásárolt kézimixerrel készülnek a sütemények, bár ezt senki nem mondaná meg róluk. Arra jó volt ez az időszak, hogy megtanultam, hogy nincs lehetetlen és érdemes küzdeni az álmainkért. Nagyon hálás vagyok a családomnak és a férjemnek, hogy mindenben támogatnak annak érdekében, hogy kiteljesedhessek a hivatásomban.

A tízkezű apa - Bíró Tamás. A fiatal édesapa úttörőnek számít abban, amit csinál: a családról, gyerekenevelésről beszél - magyar férfiként.

Leadfotó és fotók: Femcafe.hu / Lakatos Melinda

Oldalak

Szólj hozzá Te is!