A Nagy Szélhámos, aki játszi könnyedséggel váltogatta az személyiségeket

Ferdinand Waldo Demara még a középiskolát sem végezte el, élete során mégis sikeresen elhitette a környezetével többek között azt, hogy sebész, szerzetes vagy éppen tanár, és szinte soha nem bukott le.

A Nagy Szélhámos

Ferdinand Waldo Demara egyike volt a legnagyobb amerikai csalóknak, aki élete során kiadta magát sebésznek, építőmérnöknek, seriffhelyettesnek, börtönfelügyelőnek, pszichológusnak, rendőrnek, ügyvédnek, szerzetesnek, rákkutatónak és tanárnak.

Demara 1921-ben született a Massachusetts állambeli Lawrence-ben, gyerekkorát pedig a város egyik előkelő negyedében töltötte. A család azonban a nagy gazdasági világválság beütésekor elszegényedett., így kénytelenek voltak egy szegényebb környékre költözni. Ebben a bizonytalan pénzügyi helyzetben szökött el a 16 éves Demara, és csatlakozott egy ciszterci szerzetesrendhez Rhode Islanden, ahol több évet eltöltött, egészen addig, míg 1941-ben nem csatlakozott az amerikai hadsereghez. Ne felejtsük el, hogy még az érettségit sem szerezte meg – ennek fényében haladunk tovább a történetben.

A következő évben lopta el először egy másik ember személyiségét, amikor egy katonatársa Anthony Ignolia nevét kölcsön véve kezdett új életet. A haditengerészet egy kórházában sikerült munkát szereznie, de nem érte el azt a rangot, amit akart volna, így öngyilkosságot tettetett, és egy másik néven, Robert Linton Frenchként pszichológusnak adta ki magát, és egy pennsylvaniai egyetemen tartott órákat. Ez a személyiség olyannyira bejött neki, hogy egy Los Angeles-i szanatóriumban és egy washingtoni egyetemen is dolgozott. Az FBI-nak ekkor sikerült elfognia, így pár hónapra börtönbe került, de ez idő alatt csak még tovább fejlesztette a személyiséglopási technikáját, és szabadulása után újult erővel vágott neki a dolognak.

Cikkünk folytatódik, lapozz!