A Nagy Szélhámos, aki játszi könnyedséggel váltogatta az személyiségeket

Élete végére rendes ember lett

Demara ámokfutásának itt még nem volt vége: élete későbbi szakaszában felcsapott vallási vezetőnek és még egy főiskolát is alapított Alfred városában, Maine államban. Mindezt olyan sikeresen csinálta, hogy az intézmény államilag is elismert lett. Amikor azonban a szekta tagjai nem voltak hajlandók kinevezni őt rektornak vagy kancellárnak, 1951-ben elhagyta a csoportot.

Ezután eladta a saját történetét a neves Life magazinnak, ezzel szerzett egy kis hírnevet magának, miközben alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Miután kicsit elült körülötte a felhajtás, újra másnak adta ki magát és egy börtönben vállalt munkát. Itt azért bukott le, mert egy rab felismerte őt a Life-ban megjelent cikk miatt.

Ezután több tévéműsorban is szerepelt, így egyre nehezebben tudott más személyiségeket magára ölteni. A hatvanas évek elején tanácsadóként dolgozott egy jótékonysági szervezetnél, majd oklevelet szerzett, és lelkipásztor lett Oregonban. A hívek kedvelték, de a rosszindulatú pletykák a múltjából nem voltak jó hatással a megítélésére, sokan azt hitték, ez is csak egy újabb csalás a részéről, így kénytelen volt visszalépni a poszttól. Később máshol még káplánként kapott állást, de iskolabuszt is vezetett egy időben.

A hetvenes években lepleződött le korábbi személyiséglopásaival, de mivel sokan kedvelték és jól végezte a munkáját, megtarthatta az állását, mint kórházi káplán. 1980-tól az egészségi állapota nem engedte, hogy tovább dolgozzon, hátralévő életét korábbi munkahelyén, egy kaliforniai kórházban élte le. 1982. június 7-én, hatvanéves korában hunyt el.

Élettörténetét 1960-ban könyvben adták ki A Nagy Szélhámos címmel, egy évvel később pedig filmet készítettek belőle, melyben Tony Curtis játszotta Demarát. A magyar származású színész, aki egyébként jó barátságot ápol Demarával, egyszer azt mondta: ez volt a kedvenc szerepe.

A tudomány a mai napig nem tudja megmagyarázni a Pollock-ikrek rejtélyét.

Leadfotó: facebook.com/mykola.havrylyuk

Oldalak