Egy tipp, amivel kikeveredhetünk a feszült családi helyzetekből

Ez az írás egy kisgyermekes család átlagos napjának feszült pillanatába ad betekintést. Talán magatokra ismersz a kínlódásunkban. Köztetek is hasonló dinamikák játszódhatnak le a pároddal. Talán nektek is segít, ami nekünk bevált. Nem egy csapásra, nem másnapra, de hosszú távon biztosan.

FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról

Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.

A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.

Szólok a fiamnak, hogy üljön be a gyerekülésbe, mert indulunk. Előbb fel akarja venni a karóráját, mert az mondja meg, hogy merre kell mennünk – állítja. – Értem, akkor azt nem várom meg. Beülök előre, az anyósülésre.

– Kösd be magad, légyszi! – szólok rá ismét, válaszként megborzolja a hajam az ülésemre csimpaszkodva.

– Fú, de utálom ezt!

Csak vigyorog, és újra felkapaszkodik, hát visszatolom, de ő újra fel, én meg mérgesen ráripakodom:

– Jonatán! Indulni szeretnénk. Ülj vissza, és bekötlek!

Látom, ahogy befeszül a hanghordozásomra. Nem köti be magát, szórakozik velem. Pozitív motiválás – nyúlik el a gondolat a szélvédőn az orrom előtt. Azt kellene most, tudom. Csak azt nem, hogy hogyan. És ettől a hogyantól hirtelen levegőtlen lesz a tér és fülledt. Persze az is segítene, ha átlátnám, hogy mi lehet a gyerekkel: elfáradt, éhes, túl sok volt a zsivaj. De nem látom, mert én is szétestem egy kicsit, és nincs most ehhez kedvem! – csattan fel bennem az önérzet. Apa egyből megneszeli a kínom:

– Anya, hagyd, majd én!

Fiatal anyuka beköti a gyerekeket az autóban biztonságiövvel

Apa következik

Hagyom, és úgy nyugszom le a mobilomon görgetve, mint a cumiját nyammogó kisbaba, nem is figyelek rájuk. Csak arra kapom föl a fejem, hogy felülteti a gyereket az autó tetejére, hogy kizökkentse az ellenkezésből. De nem segít a magyarázat a miértre, csak nyegléskedik tovább, hát visszaülteti. Egyre szögletesebbek a mozdulatai, amire éktelen sírás a válasz. Apa elveszíti a türelmét, és kipenderíti a gyereket az autóból a fűre, hogy „Akkor ott bömböld ki magad!” Hátrafordulva elcsípem a jelenet végét, és azt gondolom, hogy „Úgy van, majd most megtanulja! Ez nem mehet így tovább! Mi az, hogy indulni akarunk, szépen kérjük, meg segítenénk is neki, erre ő itt variál?! El vagy tévedve, kisfiam!” – magyarázok magamban még harminc másodpercig.

– Apa, ne már! – ocsúdok fel, mint akit megrázott az áram.

Tipikus, hogyha más szájából hallom a kétségbeesett szapulást, akkor kapásból megszólal bennem „a riasztó”, hiába tódultak hasonló érzések az én fejembe is az azt megelőző pillanatban. Mert egy lépéssel kiljebbről tisztábban látni, amikor a feszültség hatására gyorsabban cselekszünk, mint ahogy gondolkodnánk.

Fiatal pár anya apa mérges gyerek autó

Ismét anya jön

Valószínűleg apában is felvillant már pár stoptábla, ahogy a gyerek szemébe meredt, hogy „Ez nem így működik, kisfiam! Szót kell fogadnod! Érted? Elegem van ebből!”, de már nem tudott leállni. Mérgesen arrébb tuszkolom a gyerektől. Mennyivel könnyebb már így, hogy rá haragszom, és nem a gyerekemre…! Bekötöm a kicsit, pár józan szóval nyugtatom. Az ő hangja is nagyobb volt, mint a sérelem, vagy csak érzi, hogy már kifelé jövünk belőle, hamar enyhül.

– Vezetek én. Ki kér egy fél kiflit? – van rá jelentkező. Elindulunk.

– Hát ez borzasztó volt.

– Az.

– De legalább újra egyirányba tartunk.

De mi történt valójában?!

Valami olyasmi, hogy anya éppen nem tudott topon lenni, leadta a jelzést apának egy türelmetlen sóhajtással vagy azzal a jellegzetes, magas frekvenciájú hanggal, amire minden férfi rezonál. Erre apa begyulladt, hiszen az már durva, ha anya se tudja kezelni a gyereket! Azért ő megpróbálja, de innentől kezdve ér akár csak félgőzzel is próbálkoznia, mert ott van már „a biztosíték” számára, hogy anyának se ment. A gyújtós, amit anya ejtett el egy mozdulattal – elvégre ő is csak akkor tud majd tüzet oltani, miután apa meggyújtotta.

Fiatal pár anya apa altatás gyerek fekvés szülők mosoly

Micsoda öntudatlan összjáték is ez a szülőség!

Beláttuk, hogy érdemesebb ehelyett azt gyakorolni, hogy idejében jelezzünk a másiknak: „Figyelj, nekem most nincs türelmem. Segíts ki, légy szíves! Hogy érzed, menni fog?” – amennyiben artikulálni tudjuk a feszültségünket, máris tettünk egy lépést az önmegnyugtatás irányába, mégha éppen többre nem is vagyunk képesek. Ettől azt várhattuk, hogy a társunkat a ráruházott felelősség motivációja átlendíti a saját árnyékán, vagyis ilyenkor szokott a másik meglepően klasszul szót érteni a gyerekkel.

Ebben elég jók tudnak lenni a feladatorientált férfiak is, ha időben tisztázódik a felállás, és nem csak úgy belesodródnak a családi kalamajkába. A kompetencia érzésére pedig borzasztóan nagy szüksége van minden szülőnek. Azért is fontos úgy rendezni a sorainkat, hogy necces helyzetekben lehetőleg ne az a felnőtt lépjen interakcióba a gyerekkel, aki már előre érzi, hogy durranni fog. A gyerekre gyakorolt negatív hatásán túl, az csak növeli a lelkiismeretes szülő kudarcélményét. És kudarcból nem lehet erőt meríteni a hétköznapokhoz.

Nincs általános recept, csak támpontok

Kétség sem fér hozzá, hogy sok olyan helyzet adódik, amikor nincs segítségünk, nincs háttér, ahova kinyúljunk. És úgy is megoldjuk, hiszen egyre gyakorlottabbak vagyunk. Vagy annak rendje és módja szerint elszúrjuk, mert éppen kimerültünk. De ez nem jelenti azt, hogy ne volna érdemes olyan nyílt kommunikációra és együttműködésre szoktatni magunkat, ami számtalan helyzetben megkönnyítené a dolgunkat. Különböző életkörülményeinktől függetlenül, mindannyiunknak jó támpont lehet ehhez az az elgondolás, hogy a saját állapotunk, érzéseink és indulataink tudatosításán át vezet az út ahhoz, hogy kedvező hatással legyünk mások viselkedésére.

Tízhónapos koruk körül találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a gyermek rájön: amit meg lehet fogni, azt el is lehet hajítani. Egymás után sokszor, mert anya visszadja. Hiszen azzal próbál etetni. Vagy éppen azt próbálja megetetni. Vida Ági babapszichológus könnyedén úgy fogalmaz: „Nem lehet leszoktatni róla, pár hét, és magától felhagy vele.” Későn olvastam.

Fotók: 123rf.com

Oldalak