Eltűnnek a húsvéti hagyományok?

Manapság egyre inkább eltűnnek azok a népszokások, amelyek a Húsvéthoz kötődtek. Valljuk be őszintén, hogy már nem szívesen áldozunk arra időt, hogy egész hétfőn locsoló férfiakat várjunk otthon.

Régen és ma - mi változott?
Rohanó világunkba nem szívesen szakítunk rá időt, hogy egész nap a locsolókat várjuk, mindemellett, ki szeretne pacsuliktól bűzleni? A hímes tojás festése is időigényes, és egyébként is szinte felesleges, hiszen a vendégeket többnyire sütivel és itallal kínáljuk meg, a kisebbeknek pedig pénzt adunk. Az idők folyamán teljesen átalakult ennek a népszokásnak a lényege, sőt egyre jobban el is tűnik az életünkből. Biztos mindenkinek mesélték már a nagyszülei, hogy amikor ők még fiatalok voltak, a fiúk a kúthoz cipelték a lányokat és jól nyakon öntötték őket vízzel, mert akkor az nagy szégyennek számított, ha valakit nem locsoltak meg.

Persze a bőséges locsolásért cserébe a legények piros tojást kaptak, ami a termékenységet jelképezte. Mára már teljesen eltűnt a köztudatból, az a szokás, hogy délután a lányok locsolták meg a fiúkat, kölcsön kenyér visszajár alapon. Kérdem én, ha már eláztatnak minket kölnivel és még hagyjuk is magunkat, akkor nem megnyugtató az a tudat, hogy pár órával később mi ugyanezt megtehetnénk férfitársainkkal? Végre ők is szenvedhetnének az egész napos "illatfelhőtől".

Húsvéti legendák
A Magyar Néprajzi lexikon szerint a húsvéti locsolás ősi katartikus rítus (tisztító jellegű rítusok) keresztényiesített formája. Eredetének egyházi magyarázata szerint, részben a keresztelésre utal, másrészt pedig arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták elhallgattatni.

A gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából az újabb keletű városokban vált ismertté. A húsvéthétfő vízbevető, vízbehányó hétfő elnevezése, utal a szokás eredeti jellegére. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak,  majd tojásrántottát készítettek belőle és elfogyasztották.

A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért, majd elindultak locsolkodni. A lányok igyekeztek elbújni, de akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. A legényszámba nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak, amelyért jutalmul 8–10 hímes tojást kaptak. Ezután a rokonok és a szomszédok lányaik következtek. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján tojásokkal viszonozták.