Dobronay László egy hatalmas csattanást érzékelt, mielőtt a fának ütközött, majd minden elsötétült előtte. Ezután magához tért - pontosabban csak azt hitte, hogy magához tér -, kiszállt a kocsiból, és megpróbálta megnyugtatni a felé rohanó szakállas férfit: nem esett baja, rögtön beszól a munkahelyére, hogy késni fog, és majd intézi a további teendőket. Csakhogy a férfi egyáltalán nem figyelt László szavaira, sőt egyszerűen "keresztülment" rajta. Sebes léptekkel haladt felé, majd továbbment, és bár a válluknak érintkezniük kellett volna, nem ütköztek össze. Dobronay ekkor döbbent meg először. Azt hitte, egy rémálom kellős közepébe csöppent. Megpróbálta "megcsípni" magát, de ekkor sem "ébredt fel". Ezután ennél is furcsább élmény érte: bár húsz-harminc méterre állt a nyomdaüzem portásfülkéjétől, pontosan tudta (érezte, "lelki szemei előtt" látta), hogy kit hív a portás, és arról is tudott, hogy mit gondolnak azok az autósok, akik elhaladnak az út mellett. Nem sokkal később különös, ezüstös fénybe borult a táj, és a magasban úgy tűnt László számára, mintha valaki kinyitott valaki egy vakítóan sugárzó, fényes ajtót, és egy titokzatos, homályosan derengő alak az "ajtófélfának" támaszkodna.
Fotó: 123rf
Dobronay László egy hatalmas csattanást érzékelt, mielőtt a fának ütközött, majd minden elsötétült előtte. Ezután magához tért - pontosabban csak azt hitte, hogy magához tér -, kiszállt a kocsiból, és megpróbálta megnyugtatni a felé rohanó szakállas férfit: nem esett baja, rögtön beszól a munkahelyére, hogy késni fog, és majd intézi a további teendőket. Csakhogy a férfi egyáltalán nem figyelt László szavaira, sőt egyszerűen "keresztülment" rajta. Sebes léptekkel haladt felé, majd továbbment, és bár a válluknak érintkezniük kellett volna, nem ütköztek össze. Dobronay ekkor döbbent meg először. Azt hitte, egy rémálom kellős közepébe csöppent. Megpróbálta "megcsípni" magát, de ekkor sem "ébredt fel". Ezután ennél is furcsább élmény érte: bár húsz-harminc méterre állt a nyomdaüzem portásfülkéjétől, pontosan tudta (érezte, "lelki szemei előtt" látta), hogy kit hív a portás, és arról is tudott, hogy mit gondolnak azok az autósok, akik elhaladnak az út mellett. Nem sokkal később különös, ezüstös fénybe borult a táj, és a magasban úgy tűnt László számára, mintha valaki kinyitott valaki egy vakítóan sugárzó, fényes ajtót, és egy titokzatos, homályosan derengő alak az "ajtófélfának" támaszkodna.