Mi a jobb, ha az embernek sok barátja van vagy, ha egy se?

Én olyan típusú ember vagyok, akinek sok barátja van. A szociális életem is nagyban hozzájárul ahhoz, amilyen vagyok és megszoktam, hogy úgy élem a mindennapjaimat, hogy a barátok körbevesznek és mellettem állnak jóban, rosszban. A napokban azonban elcsíptem egy írást, amiben valaki azt ecsetelte, hogy egy barátja sincsen és hogy mennyire jó így neki. Elgondolkodtam, hogy vajon egyszerűbb lenne barátok nélkül vagy sokkal nehezebb…

A barátság, az…

Mi a barátság? A Wikipédia azt írja: „A barátság az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együttérző képesség, nyitottság, törődés.” Milyen ésszerű és egyszerű így leírva és valóban igaz, azonban mind tudjuk, hogy ez sokkal összetettebb ennél. Extrovertált típus vagyok és ez mindig is így volt. Ez nem azt jelenti, hogy boldog, boldogtalannal leállok és három perc után már teljesen megbízom bennük, de tény, hogy régebben – most leszek 33 áprilisban – sokkal fogékonyabb voltam az új emberekre. Ahogy idősebbé váltam, azt vettem észre, egyre kevésbe „felelnek” meg egyesek, egyre kevesebb embert tudok elképzelni magam mellett vagy egyszerűen nem is akarok. Számomra a barátság az elfogadásról szól, arról, hogy bátran elmondhatom a barátaimnak, ha valami bánt, nem kell titkolóznom vagy félnem, hogy mit szólnak majd hozzá és ez fordítva is igaz.

Minőség vs mennyiség

A barátság számtalan előnyéről, hosszú litániát lehetne írni, de inkább nem teszem. A lényeg úgyis az, hogy az embernek szüksége van barátokra. Nálam amúgy ez nagyon furcsán alakult, mert például azok az emberek, akikről azt hittem, hogy örökké mellettem lesznek majd (általános iskolai, gimnáziumi osztálytársak) pont nincsenek már sehol. Én a húszas éveim közepe felé kezdtem el olyan igaz barátokra szert tenni, akik a mai napig mellettem vannak és tudom, hogy sokáig maradnak is. Ha őszinte akarok lenni, simán félretenném a többi emberi kapcsolatom azért, hogy a barátimmal több tartalmas időt tölthessek, hiszen nagyon nehéz az egyensúlyt megtartani. Volt, hogy megkaptam, hogy hanyagolom őket, hiszen a munka, család, magánélet mellett könnyen kicsúszhatnak a kezünkből a dolgok. De még ilyenkor sem gondolkoztam el azon, hogy talán túl sok közeli barátom van, hiszen egy olyan lehetőség szóba sem jöhet, hogy párat kiiktassak közülük, hiszen mindenki nagyon fontos számomra. Sőt, ennél a pontnál éreztem azt, hogy ez valóban igazi barátság, hiszen kertelés nélkül mondták a szemembe a barátaim a véleményüket, és szerintem egy igazi, őszinte és fontos baráti kapcsolat pontosan erről szól.

Egy bizonyos kor felett elég X számú barát

Tudni kell különbséget tenni barát és haver között. Sokan azon rugóznak, hogy nekik bizony csak egy vagy maximum kettő nagyon jó barátjuk van és a többiek mind haverok. Nekem ennél több van és rengeteg havert is magam mellett tudhatok. Szerintem azért jobb, ha az embernek sok barátja van – nyilván ez egy teljesen szubjektív vélemény – mert az élet számos területén lehet szüksége segítségre. Gondolok itt szó szerint mindenre, hiszen a barátok ahol tudnak, segítenek, és ezt igényeljük is. Én például olyan vagyok, aki nem tud egy lelki problémát száz százalékosan úgy megoldani, hogy ne kérné ki a barátai segítségét. Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek olyanok, akik a gondjaikat teljesen egyedül ne tudnák megoldani, de társas lények vagyunk és szerintem ezt nem csak a szerelem terén kell előtérbe helyeznünk.

Nagyjából épp három éve történt, hogy több hónapnyi ellenállás után regisztráltam a Tinderre. Igen, a “szexpartnerkeresőre”, “húsvásárra” , “szánalomföldére” és sorolhatnám még a jelzőket, amelyek sok embernek elsőre beugranak az app neve hallatán. Sokáig én is úgy gondoltam, hogy hülyeség az egész, milyen már, hogy néhány kép és pusztán a külső alapján rögtön eldöntöd, az adott ember érdekes-e számodra vagy nem. Totál sekélyes.

Leadfotó: 123rf

Oldalak

Címkék:

Szólj hozzá Te is!