Tinder-sztori első kézből: Az én történetem
Nagyjából épp három éve történt, hogy több hónapnyi ellenállás után regisztráltam a Tinderre. Igen, a “szexpartnerkeresőre”, “húsvásárra” , “szánalomföldére” és sorolhatnám még a jelzőket, amelyek sok embernek elsőre beugranak az app neve hallatán. Sokáig én is úgy gondoltam, hogy hülyeség az egész, milyen már, hogy néhány kép és pusztán a külső alapján rögtön eldöntöd, az adott ember érdekes-e számodra vagy nem. Totál sekélyes.
Új év, új lehetőségek
Addigra, 29 évesen, túl voltam többéves kapcsolatokon és egy-két kalandon is, de épp a kiegyensúlyozott szingli-szakasznál tartottam. Aztán eljött a január, és a legjobb barátnőmmel újévi fogadalom gyanánt megbeszéltük, adunk egy esélyt a Tindernek. Elég nyitottnak és lazának tartom magam, még akár tanulhatok is az egészből valamit - gondoltam - vagy ha más nem, hát legfeljebb jól szórakozom.
Hallani a Tinderről nagyon sok rémtörténetet, és nem mondom, én is összeakadtam néhány furcsa profillal (amiket aztán nem húztam jobbra). Volt, akivel két hetet beszélgettem végig, utána találkoztunk, de egyikünk sem érezte azt, hogy ennél tovább kellene menni. Volt olyan is, akivel matcheltem, majd amikor fél órán belül nem válaszoltam a “Helló” -jára - ugyanis dolgoztam - unmatchelt. Ezen nagyon jót röhögtem akkor. Igazából nem volt taktikám, se elvárásom. Pusztán kíváncsi voltam az emberekre és úgy voltam vele, szeretnék megismerni új arcokat. Aztán ha ezen felül még a szerelmet is megtalálom, az már csak a hab a tortán.
Csak lazán
Nem halogattam sokáig a “randikat”, tulajdonképpen én ezeket egyáltalán nem is tekintettem randiknak, csak baráti beszélgetéseknek. Nem is úgy álltam hozzájuk, mint a randikhoz. Azt sem engedtem, hogy kifizessék a pohár borom vagy a csésze kávém. (Jó, volt, aki nagyon ragaszkodott hozzá, akkor inkább megköszöntem, mert már kezdett kínos lenni a helyzet.)
Azért nem vártam sokáig a találkozásokkal, mert az a tapasztalatom, minél tovább halogatjuk, annál később derül ki, hogy élőben is működik-e az a szimpátia, ami online kialakul. Sokan megkérdezték akkoriban, hogy nem félek-e találkozni ezekkel az emberekkel, hiszen lényegében ismeretlenek. Sosem éreztem, hogy bármi félnivalóm lenne, ha egy forgalmas, nyilvános helyen találkozunk, sokszor fényes nappal.
Volt jó néhány Tinder-talim, ami inkább tűnt állásinterjúnak, mint ismerkedésnek. Ki tudja, talán ez a “laboratóriumi” helyzet hozza ki az emberekből, hogy elsősorban a munkáról kérdezik egymást, mert az biztonságos terep. (Ismerek is olyat, aki végül nem szerelmet talált a Tinderen, hanem új munkahelyet). Olyan is akadt, akinél azt éreztem, azt várja, hogy szórakoztassam “csodálatos” életem részleteivel, de én alig tudtam belőle kihúzni valamit. És olyannal is összefutottam, akivel akárhogy próbáltam beszélgetni, nem volt rám kíváncsi, csak saját magáról akart beszélni. De hát már nagyon sok Coelho megmondta: mi, emberek nem vagyunk egyformák...
It’s a match!
Pont egy hónapja voltam fent a Tinderen, amikor Valentin-napon elkövettem életem legjobb (jobbra)húzását. Ha ez egy hollywoodi film jelenete lenne, nagyon nyálasnak és klisésnek gondolnám. Azon a szombaton, reggel 8-kor matcheltem egy sráccal, másnap délután találkoztunk, három hónappal később hozzá költöztem, ma pedig már az esküvőnket szervezzük...
Ha valaha valaki tanácsot kérne tőlem, azt a nagy életbölcsességet osztanám meg vele, hogy szerintem az egész csak hozzáállás kérdése. Ha erőből, görcsösen próbálod megtalálni nagy ő-t, biztos, hogy ráfeszülsz, abból pedig nem sül ki semmi jó. Ebben nincs különbség az offline és az online ismerkedés között. Ha pedig csalódsz, állj fel, rázd meg magad és lépj tovább. Ezzel magadnak teszed a legnagyobb szívességet.
Mondhat bárki bármit; hogy az internet hülyeség, hogy online nem lehet ismerkedni, hogy a Tinder béna, ha ez az app nincs, mi ketten talán soha nem találkozunk. Sosem felejtem el, amikor az akkori munkahelyemen megtudta a kb. tíz évvel idősebb férfi főnököm, hogy Tinderezem, röhögve odavetette: “Ugye nem gondolod, hogy majd ott találod meg az igazit?!” Nem gondoltam, de az esélyt meghagytam. És nem is lehetnék boldogabb.
Új év, új élet: Te is rosszul csinálod?
Ha máris megszegted a fogadalmaidat, rossz módszert választottál. Folytatásért kattints ide!
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
